Hitel, 1938 (3. évfolyam, 4. szám)
1938 / 4. szám - Nagy Ödön: Szórvány és beolvadás
m26^ Nafjy Ödön tartozott, sokkal nagyobb arányú a keveredés, mint olyan helyeken, ahol a magyarok nemesek, a románok jobbágyok voltak.“*' A múltból eredő gátlásokat még mindig le lehetne győzni, ha a szórványmagyarságnak nem volna meg a széthúzó önös természete, amely ugyan egyebütt is — mint nemzeti vétkünk — ismeretes, de amely az egészen kisszámú magyar csoportokban hatványozottabb mértékben megvan. Ezen csak a komoly közösségi nevelés segíthet. A nevelést azonban csak azok a férfiak végezhetik el, akiket Isten akarata a szórványmagyarság vezetésére rendelt. Ezek elsősorban az egyházak lelkészei, másodsorban a földbirtokosok. Tegyük fel tehát a kérdést ■. képesek e teljesíteni ezt a megbízatást ? Nem, és ennek több oka van. Először is lelkészek nagyon kevesen vannak i kevesen főleg olyanok, akiknek hivatástudatuk is van (mert eddig az volt a szokás, hogy akivel nem tudtak mit tenni, azt a Mezőségre küldték) s alig van valaki, aki a beolvadást tisztán látná és előre kidolgozott módszerrel fogna hozzá a baj gyógyításához. De ha valaki eredményesen akarna dolgozni a misszióban, akkor sem volna rá képes teljes mértékben, mert a misszió fedezetéről senki sem gondoskodik, őmagának pedig úgy kell művelnie a mezőségi földet, mint földműves hívének, ha meg akar élni. De a legborzasztóbb az a szörnyű magánosság. amelyben ezek a lelkészek élnek. Valóban „kitett emberek" ők, akiknek nincs alkalmuk tapasztalni az egész egyház és a népközösség támogatását, mert ez a támogatás hiányzik. A föld- birtokosok között már sokan vannak, akik igazán komoly odaadással végzik vezetői feladatukat, amelyet oly sokan és sokáig elhanyagoltak. De velük szemben is fennáll a társadalmi nevelés legnagyobb akadálya, az, hogy a szórványmagyarság egészen benneél egy olyan faluközösségben, amelynek jellegét a románság adja meg. Miként lehet kiszakítani 60 magyart 500 román közösségéből ? Nagy veszélyt jelent ez, mert emiatt nincsenek a magyarságnak külön közösségi alkalmai, összejövetelei, a vasárnap délutáni táncban, fonóban, kocsmában, a faluvezetésében, lakodalomban a románságra kénytelen támaszkodni, íme, egy legyőzhetetlennek látszó hiány, amelyet az egyházban adódó társadalmi élet nem képes ellen- súlyozai. 3 A gazdasági tényező a magyarság anyagi vagyonállományát, elsősorban földjét és a mezőgazdasági műveltség milyenségét jelenti, de idetartozik népünk gazdasági szervezettségének és rendszerének kérdése is, E tényező jellegét az a körülmény szabja meg, hogy mezőségi testvéreink úgyszólván mind főldmívelők, műveltsége tehát a földhöz van kötve s nemzetiségi öntudatát az erősítené meg, ha gazdasági műveltsége és az értékesítés rendszere magasabb volna, mint a románságé. E téren azonban nagy hiányt szenved : gazdálkodása éppen olyan kezdetleges és a termelvények értékesítésének szervezete éppen úgy nincs meg, mint amott. Szövetkezeti és gazdasági szervezeteinkre óriási feladatok és nagy áldozatok meghozatala vár a Mezőségen, Mikó : i. m. 100, 1.
