Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Bözödi György: Az erdélyi színjátszás
li ' Az erdélyi színjátszás 153 ren az egységes megnyilvánulás, az egységessé váló szellem a nép felé fordulás jegyében történik; felismerte a magyarság, hogy társadalmi és gazdasági életét csak a népre építheti, mert kisebbségi életünkben a nép az az alap, amelyen fennmaradásunk biztosítható. Ebbe a szellembe kell a színháznak is beleilleszkednie, ha meg akarja tartani a kapcsolatot ezzel a magyarsággal, ami nem azt jelenti, hogy népszínházzá kell válnia, vagyis a nép számára kell előadásokat tartania (hol állunk még attól, hogy a nép is megkapja a maga színházát, mikor még az értelmiségnek is harcolnia kell a magáéért), hanem azt, hogy városi közönsége számára ezt a népi szellemet hirdesse és tudatosítsa. Irodalmi eszközökkel, irodalmi értékű darabokkal a nép világát, a nép kérdéseit, vágyait és érzelmeit kell elénk tárnia, mert ezekben az érzésekben és ezekben a vágyakban mindnyájan hazatalálunk, mindnyájan az önmagunk leikéhez jutunk el és magunkra ismerünk. Ez a népben való magunkraismerés a drámai megrázkódás és fölemelő megtisztulás számunkra, kisebbségi magyarokra. Tiszta és fölemelő eggyéforrás a színpaddal, mint a nagy klasszikus drámai korszakokban, amikor hatása volt a színpadnak az életre. Ha színházunk ezt valósítaná meg, nemcsak minket, de önmagát is fölemelné és történelmi fontosságúvá válna. A népi szemlélet társadalmi vonatkozásain túl önmagában is a leghivatottabb arra, hogy a színpadra kerüljön, mert a legegységesebb, legteljesebb, legszínesebb és legmüvészibb valamennyi szemlélet között. Ember, és természet a maga ősformáiban él itt együtt és semmiféle művészet nem kívánhat többet, mint ennek az ősi egységnek ábrázolását- De ennek a szemléletnek színpadra vitele elsősorban a most születő erdélyi drámairodalomra vár, amelynek célja nem lehet más, mint ezt a népi világszemléletet szolgálni. Amíg ez a népi drámairodalom kialakul, táplálkozhatunk a régi magyar drámai alkotásokból, de kisebbségi színpadot a maga valódi tisztaságában és hivatástudatában kisebbségi darabok nélkül nem lehet elképzelni- Az évről évre megújuló drámapályázat talán alkalmas lesz, hogy ennek a népi drámairodalomnak a kiala- , kulását elősegítse. A népet látjuk célnak az életünkben, a népet szeretnék látni a színpadon is. A színház számára nem akadály, hogy elszigetelt, kisebbségi nép számára kell játszania, mert ez a körülmény nagy erkölcsi és művészi lehetőségeket hordoz magában. BÖZÖDI GYÖRGY
