Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)

1937 / 2. szám - Kovács Imre: A Márciusi Front

A MÁRCIUSI FRONT

A HÁBORÚ és forradalom utáni Magyarország életében végzetes szerep jutott az ifjúságnak. Az ellenforradalmi évek életre hivták a bajtársi egyesületeket és a keresztény-nemzeti világnézetnek, mint cégérnek kiakasztásával üres és meddő korszak kezdődött. Az ifjú szívek bátran dobogtak és merészre szabták fiatal fantáziájukkal a holnap Magyarországát. De azt nem vették észre, hogy az ellenforradalom csak cél volt és nem eszköz egy szociálisabb Magyar- ország megvalósítására, a keresztény-nemzeti világnézetből pedig jelszó lett, amelynek hangoztatásával — de át nem érzésével — könnyen születtels politikai és gazdasági karriérek egyaránt. Amikorra észbekaptak, a mozgalomból íendszer lettí a vezérek kiépítették érdekvédő szerveiket és az ifjú tömegek lendületét egyéni érvényesülésük szolgálatába állították. Mivel minden rendszer kitűnően ért az utódok neveléséhez és a támadások kivédéséhez, úgy őket sem érheti meglepetés. Palotaforradalmak vannak, de a lekötelezett ifjúsági vezérek már szilárdan állanak s a rendszer élete biztosítva van.

Különösen akkor vált reménytelenné az ifjúság helyzete, amikor egyes miniszterelnökök felismerték az ifjúság politikai jelentőségét és a vezérek lekötelezésével — egy-egy mandátum, jobb állás, stb. — magukhoz láncolták a fiatalokat. Ma például az a helyzet, hogy az egyik nagy bajtársi egyesület teljesen a kormány mögé sorakozott fel és vezére — országgyűlési képviselő — kormányváltozások alkalmával az új kormányelnöktől kérdezi meg, hogy milyen szempontok szerint vezesse egyesületét... így az ifjúság beállt statisztálni és mivel most folyik a szociális kérdések elsikkasztása, önkéntelenül is reakciós szerepet vállalt. Feladata pedig az volna, hogy a nemzet élő lelkiismereteként irányt mutasson az országnak, lendületet adjon a reformpolitikának és reményteljessé tegye a reménytelen magyar életét. A magyarság égető kérdései helyett saját dolgaikkal vannak elfoglalva! mi pedig — akik aggódó szorongással figyeljük országunk sorsát — hiába emlegetjük az ifjúsági vezérek árulását, magyar földön nehéz bálványokat dönteni...

Voltak és vannak azonban némi jobbak, akik látják, hogy az ifjúság nem statisztálhat mindvégig a népi és szociális reformok elodázásának, mert ezzel megbocsájthatatlan bűnt követne el a nemzettel szemben. A népi irodalom és a szociális vonatkozású falu- és társadalomkutatással egyidőben megindult az ifjúság körében is az erjedés és egy vékony réteg szakított a múlttal és a rendszerrel, hogy az utolsó órában megállítsa a végzetet útjában és helyes irányt adjon az ifjúság politikájának. Falukutató társaságok alakultak, szociális, gazdasági, kisebbségi, stb, szemináriumok és megindult a ko-