Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 2. szám - Balogh Jolán: Magyar mecénások Transylvániában
128 Dr. Balogh Jolárf megláthatja Fejérvárott, Déván, Fogarasban, Szamosújvárott és Váradon." Egyházi építkezései közül a íogarasi szentegyház emelkedett ki, melyet — mint maga a fejedelem írta — „Istennek szent nevének dicsiretire erigáltattunk". Kastélyai közül a gyulafehérvári állt legközelebb szívéhez, erre fordított legtöbb gondot. Építését valószínűleg még első feleségével, Károlyi Zsuzsánnával együtt kezdette meg. Erre vonatkozhattak azok a sorok, melyeket 1614-ben írt egyik hívének i „Asszonyom ő kegyelme jó egészségben vagyon, igen építtet és aki vetett, igény arat Erdélyben minden nagy békességben". Bethlen évek munkájával fehérvári palotáját pompás fejedelmi székhellyé alakította, melynek díszítésére, fényének emelésére Velencéből, Bécsből, Konstantinápolyból hozatott képeket, kárpitokat, ötvösmunkákat, szőnyegeket. Főleg velencei és flandriai kárpitokból, vagy mint akkor nevezték, „házöltözetek"-ből volt szép és gazdag gyűjteménye, De nem feledkezett meg az erdélyi művészetről sem, messzenéző terveivel elsősorban az erdélyi művészet jövendő útját kívánta egyengetni. A hazai művészeket, képírókat (Székesfehérvári István, Csenged István), kőfaragókat (Diószegi István) buzgón pártfogolta, céheiket, például a kolozsvári képírócéhet, megerősítette, egyes művészeket, mint Fejérvári Pál deák címerfestőt is kiváltságokkal jutalmazott. Sőt gondja volt arra is, hogy a magasabbrendű tervező építészetre magyarokat neveljen, akik majdan az olasz fun- dálókat (vagyis tervező építészeket) felválthassák. E célból küldte le Pálóczi Horváth Jánost Pádovába építészetet tanulni. Amit Bethlen Gábor elkezdett, azt utóda, I. Rákóczy György hűséggel folytatta. Bár építkezései, művészetpártolása nem volt olyan nagyszabású, mint elődjéé, de annál több reális érzéket mutatott célkitűzéseiben, Őt elsősorban a végvárak nagyarányú újjáépítése foglalta le, — mondhatni, — Erdély egyik legnagyobb várépítője volt. Fiának, a váradi végvár kapitányának írott leveleiben lépten-nyomon építésre sürgető, buzdító sorokat találunk. „Az Váradban való épületeket, az árkának ásását s bélleltetését felette szorgalmatosán con- tinuáltasd, restnek semmi istenes, hasznos dologban ne tanáltassál." Másutt ismét s „Az székelyhídi s mind az váradi épületeket igenigen szorgalmatosán kell continuálni". Ugyanekkor Gyulafehérvárt az országgyűlésnek csináltatott „egy nagy öreg palotát", — mint Sza- lárdi írja, — továbbá „a fejedelemasszony számára gyönyörűséges házakat építtetett vala" az egyik bástyára, melynek meredek töltése „különbnél különb szép szöllőkkel s barackfákkal beültettetett... alatta pedig a térje gyönyörűséges virágos kert formájában építtetve volna". A világi építkezéseknél még nagyobb gondja volt a templomokra, azoknak díszítésére, harangokkal, egyházi edényekkel és könyvekkel való felszerelésére. Még arra is gondolt, hogy a török uralom alatt sínylődő magyar eklézsiákat magyar könyvekkel lássa el. Törekvéseiben hű segítőtársa volt Lorántffy Zsuzsánna, aki azokat a sorokat, melyeket végrendeletében házanépéről írt, joggal mondhatta az egész országról t „építő és nem pusztító anyja voltam én, látják és jól tudják azt mindenek".
