Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Metamorphosis Transylvaniae
Pályaválasztás előtt 327 amely a V. T. mozgalmi jellege felől nem is olyan rég lezajlott. A V.‘T. leszögezte, hogy nem mozgalmat) hanem pozitív egyéni munkát kiván tagjaitól és azoktól, akik a V, T, hitvallásához csatlakoznak. Lehetett ezt félre is érteni, ámde a tények beszélnek. Ahol a V, T. hatására mozgalom indult, ott semmi más nem történt, mint amit a V. T, akart: egyesek saját őrhelyeiken: az egyházak, a Magyar Párt és más intézményeink keretében köte- lességszerüen vállaltak erjesztő szerepet. A V. T. ma szellemi magatartás és nem is lehet több. Alapelveivel kerülne összeütközésbe, ha az egység helyett a megbontás szerepét vállalná. A trójai faló meséje sem más, mint ártalom. A V. T. első alapelvét lehet kiforgatni, ámde az igazság az, hogy — miként megelőző számunkban is hangsúlyoztuk, — a két alapelv közül a lényeget meghatározó a keresztény erkölcs, ez tölti meg tartalommal a demokráciát, amely — ismételjük — nem rendszerkérdés, mint a fasizmus, a demokrácia életforma, amelynek lényege és belső tartalma etikai beállítottságú s az a célja, hogy lehetővé tegye a legszélesebb néprétegek számára is a közérdek megértését s azt, hogy a közösségi életformát a maga belső ügyének vallja. Aki itt külön véleményt hangoztat, nem a V. T., hanem a nemzet érdekeivel kerül összeütközésbe. Legyen ez a baloldal, vagy az előítéletektől terhes polgári rész. PÁLYAVÁLASZTÁS ELŐTT AZ ÖRÖK IFJÚSÁG legsúlyosabb életproblémája minden időben a pályaválasztás kérdésének céltudatos megoldása volt. Nehéz volt ez a múltban is, nehéz ma is, mint minden kezdet. A múltban az ifjúság mozgási és cselekvési szabadsága nehezítette meg ennek a kérdésnek céltudatos megoldását, amennyiben a kifelé hatoló élet elvonta az ifjúság nagy részét az egzisztenciális gondolkozástól és attól az iskola padjai között történő önvizsgálattól, mely egyedüli alapja és szükséges előfeltétele minden pályaválasztó ifjú életberendezésének. A múltban észrevétlenül suhantak el a középiskolai élet diákemlékekkel zsúfolt, gondtalan évei s mikor eljött a matúra után beköszöntő boldog korszak, az érettségibottal vidáman hadonászó ifjú arra döbbent rá, hogy nem ismeri önmagát, saját maga hajlamait, istenadta képességeit s következőleg nem is tudja, hogy melyik pályát válassza élethivatásául és hogy egyáltalán melyik pálya felelhet meg leginkább egyéni adottságainak. Ma a pályaválasztás kérdésének céltudatos megoldása még nehezebb, még súlyosabb feladat- Nehezebb és súlyosabb azért, mert a szükséges önképzés és önvizsgálat feladatát ifjaink nagy része ma is elmulasztja, illetve el kell, hogy mulassza, mivel a középiskolai tanterv ezer meg ezer olyan feladat, számtalan olyan
