Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Metamorphosis Transylvaniae
328 Debreczy Sándor: kötelesség és követelcnéay elé állítja különösen a kisebbségi ifjúságot, aminek lelkiismeretes elvégzése minden kedvet, időt é& ideg- rendszert annyira felemészt, hogy magánszorgalommal párosuló önképzésre és önvizsgálatra, szóval az egyéni tehetségek kiművelésére nincs fizikai idő. Nehezebb és súlyosabb azért, mert a mai ifjú, ha esetleg meg is találta már középiskolai diák korában- azt a pályát, melyre egyéni sajátosságainál, korán megnyilvánuló hajlamainál, idejében felismert rátermettségénél fogva a legtöbb erőt és kedvet érez magában, nem mindig követheti szive sugalmait. A mai ifjúnak gondolnia kell már kezdet-kezdetén az érvényesülésre, az elhelyezkedési lehetőségekre, azaz nemcsak a megszerzendő diplomára, hanem inkább ennek a diplomának céltudatos érvényesítésére, ennek a diplomának elsősorban a maga megélhetését, másodszor fajának erősítését biztosító gyümölcsözteté- sére, A mai ifiú pályaválasztása körültekintő egzisztenciális gondolko zást követel. Nem elég, ha annyit tudok, hogy orvos, ügyvéd, tanár vagy mérnök leszek, minden előrelátó ifjúnak fel kell tennie magában ezt a kérdést is: hol ? Hol leszek orvos, milyen kórházban, melyik városban vagy faluban; hol lehetek ügyvéd, melyik kamarába iratkozhatom be, melyik városban nyithatok még egy ügyvédi irodát; h .,1 lehetek tanár, meiyik iskolában, milyen katedrán ; hol lehetek mérnök, melyik városban, milyen vállalatnál? Nem szabad elfelejtenem azt sem, hogy kisebbségi vagyok. Hiába végzem el saját magam költségén, sokszor szüleim vagy gyakran a magyar társadalom jóvoltából és áldozatkészségéből egyetemi tanulmányaimat egy olyan pályán, melyen mint kisebbségi nem érvényesülhetek, elvesztegetem a drága időt s a reám oktalanul elköltött pénzt. Ha mint kisebbségi egyetemi végzettséget megkövetelő tudományos pályán nem remélem az elhelyezkedés szabad lehetőségét, szabad nekem gyakorlati pályára is mennem: lehetek diplomás gazda, kereskedő, műiparos, stbEgy szóval ma nem is annyira pályaválasztásról, mint inkább állásválasztásról, illetve álláskutatásról van szó. HOGYAN GONDOLKOZTAK pályaválasztó fiataljaink az utóbbi öt esztendő leforgása alatt és hogyan gondolkoznak ma ? Erről a sepsiszentgyörgyi ref. Székely-Mikó-kollégiumban végzett ifjak túloldali kimutatása érdekes adatokat nyújt- E kimutatás szerint tudományos, azaz orvosi, jogi, tanári, papi, stb. pályára lépett 5 év alatt 35 ifjú, vagyis az érettségit tett ifjak 70 százaléka. Vájjon tudták-e a pályaválasztás pillanatában, hogy az orvosi fakultásra milyen nagy nehézségekkel lehet beiratkozni, hogy a hathét évig tartó tanulmányozás milyen költséges, hogy a diploma megszerzése után állami állásokra nem pályázhatnak, hogy egy olyan kis városban, mint pl. Sepsiszentgyörgy, legalább húsz magánorvos működik ? Vájjon számot adtak-e arról, hogy a jogi tanulmányok elvégzése után a kamarába való beiratkozás esélyét numerus clausus, újabban rejtett numerus nullus korlátozza, hogy Cser- noviczból nem egy kész ügyvédnek beiratkozás végett Brassóba kell jönnie, ott, ismeretlen, idegen földön letelepednie és élnie.
