Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)
1937 / 4. szám - Venczel József: Nemzedékváltás elvben
Nemzedékváltás elvben 315 az ifjúság számára a nemzet nem politikai alany csupán, hanem élő szervezet, test és lélek, több irányú, de szervesen összefüggő és egymásrautalt tagozódással, s testi és lelki bajokkal és igényekkel" (Márton Áron). Az új nemzedék nemzetszemléletének elmélyültségét tagadni eszerint nem lehet, S ez a nemzetszemléleti komolyság elég súlyos tét azzal a hib ival szemben, hogy a fiatalabb nemzedék „fór- mátlan és modortalan" ; „nyiltságában és őszinteségében —mondja Tavaszy Sándor — nem tudja formába önteni új életfelfogását és élettartalmát“. Ez is lényeges különbség: az idősebb nemzedék „formalizmusában helytáll és vesztegel“, a fiatalabb viszont „for- mátlansága, mezitlábassága miatt eltékozolja és eljelentékteleniti életigazságát“ (Tavaszy Sándor). Tragikus körülmény ez, mert a „tékozló" új nemzedék „sajátos kérdéseink gyökeréig" hatolt le, ahová „az idősebb nemzedék még nem tud leszáÜni" (Márton Áron), A nemzetszemléletaek és az életformának e kettősségéből folyik aztán, hogy a nemzedékek , „értelmetlenül nézik és kölcsönösen lenézik egymást" (Márton Áron). Itt, ebben az elválásban, csak a nyilt beismerés hídépítő erejű : „én úgy érzem, — írja ur. Vargha Béla, — hogy a mai ifjúság távoláll tőlünk s mi sem állunk elég közel hozzájuk, de ezt elenyésztethetőnek és elc- nyésztetendőnek tartom, s ebben a tekintetben áíérzem a felelősséget és vállalom a szakadék kitöltését", 2. Az út nemzedék munkábaállítását Márton Áron két szempontból tartja elodázhatatlannak: „Először, mert mi igazán nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az építő munkára felhasználható erőket parlagon hagyjuk, az ifjúság ereje pedig már természetes lendületénél fogva egyik legertékesebb tényező minden nép életében. Másodszor, mert az utánpótlás tervszerű, céltudatos nevelése lelkiismeretbeli kötelessége főként azoknak, akik irányító funkciókat töltenek be s maguk is vezető személyiségnek tartják magukat." Tavaszy Sándor nyilatkozata ugyanebből a szükségességből indul ki, sőt továbbviszi a gondolatot: „A kérdésnek két oldala van; a munkaerőt fel kell ajánlani és a munkaerőt el kell fogadni. Sőt nem elég csak a felajánlás és a várás, míg az ajánlatot elfogadják, hanem — ha valóban van duzzadó munkaerő — annak az érvényesítése érdekében az ifjúságnak egyenesen harcolnia kell. Nem igazi munkaerő és nem igazi munkavágy, amely várja, míg megszólítják és hívják, hanem csak az, amely belső szent kényszerénél fogva megragad minden etikus eszközt és rálép minden igazi etikus útra, hogy nemzetépítő erejét szolgálatba tudja állítani," 3, A munkába állítást Tavaszy Sándor a fiatalabb nemzedék minőségének feimérhetése szempontjából is szerfölött jelentősnek ítéli: „Muikakészségüket, készültségüket és felelősséget vállaló lelkiismeretességüket addig nem mutathatják meg, de még felszínre sem hozhatják, míg csak a front mögött várnak. Minél tovább tartjuk őket kiskorúságban, annál inkább elgyávulnak és elkedvetlenednek." Márton Áron ugyanettől a következménytől fél: „ifjúságunknak abban a részében, mely látó-szemekkel jár-kel a
