Hitel, 1937 (2. évfolyam, 2-4. szám)

1937 / 4. szám - Vita Sándor: A Székelyföld önellátása

A Székelyföld önellátása

281

A racionalizálásnak további feladata: megkeresni és megállapítani, hogy az egyes vidékek természeti adottságait figyelembe véve, hol és mit lehet a legeredményesebben termelni. Ki kell dolgozni a Székelyföld új feladatait, mezőgazdaságának új életprogramját. Tanulmányozni kell gazdasági viszonyait, gazdálkodási módszereit, elemezni a földet, mindenről pontos kimutatást, gazdasági térképeket készíteni, mert enélkül az új, jobb gazdálkodás megalkotása lehetetlen- Ha pedig az arra hivatottak szakszerű kutatása a helyzetet feltárta s a tervek kialakultak, a rendszeres nevelő munkának kell azokat követnie (ennek alapjai máris készen vannak!), amely megtanítsa a gazdákat a rentábilisabb, jövedelmezőbb, eredményesebb gazdálkodásra és lehetővé tegye a termelésnek a belső fogyasztás, a külső piacok és a kor követelményeinek megfelelő átszervezését.

E célok megvalósítása érdekében nem találkozna áthidalhatatlan nehézségekkel az a törekvés, mi ly a Székelyföldet négy öt gazdasági kerületre kívánná bcosztaid és ezek számára illetékes szervek útján a fejlődés menetét — a viszonyok alapos megismerése után — irányítani igyekezne.

Gryergyó vidékének például a lakossága főleg fakitermeléssel és állattenyésztéssel foglalkozik Itt tékát az állattenyésztés s ehez viszonyítva a rétek, legelők javítása, a takarmánytermelés a legfőbb probléma. A szarvasmarhaállcmányiiak feljavítása, tejelökepességének fokozása, a tejtermelés megszervezése a feladatok. A vadvizes rétek, a kavicsos altalaj megnehezítik a mesterséges takarmányter- masztést. Búzát keveset termelnek, tengeri nem érik be. A gyergyói medence párszáz vagon burgonyát termel, amelyet többszörösére lehetne fokozni és egy keményítőgyár létesítésével új megélhetési forrást biztosítani a vidék lakosságának.

Kászon vidékének földje már sokkal jobb, mélyebb, bővebben termő. Itt főleg rozs termeléssel foglalkoznak, amelyet tengerire vagy más terményekre cserélnek be — igen sokszor kedvezőtlen áron. A rozsfelesleg számára kellene piacot biztosítani. De ugyano-;ak nehéz probléma az állattenyésztés visszaesése, a fehér fajta tenyésztésével kezdenek felhagyni. A tej értéke.'-ítése itt nem jelent megoldandó kérdést, mivel jórészt bornyunevelésre fordítják, A hornyukat eladják s így az állatállomány csökkenőben. A terveknél azonban számításba veendő, hogy a nép javarésze tavasztól-őszig az Ókirályságban dolgozik.

A Homoród vidékének feltűnően sok (40 százalék körüli) rétje és legelője van, így itt elsősorban a tejtermelés megszervezése, sajtgyártás, stb. mutatkoznak feladatként. A már szépen megindult Homorcdmenti tejszövetkezeti munka ellenére is hangsúlyozni kell, hogy a modern tejgazdaság kialakításának nagy gátjai vannak, mivel a rossz legelők miatt sokhelyt tehén helyett bivalyt tartanak és így vaj értékesítésük nehezebben ol ható meg. Gabonafelesleslegét a szomszédos Csík megyében értékesithetné, de a rossz közlekedési viszonyok miatt ez nthézsé- gekkel jár, a szomszédos szászvidék pedig gabonát dúsan termő, tehát bevitelre nem szorul, A kevésbbé jövedelmezőnek látszó kalászosok helyett hüvelyeseket, kendert, lent, burgonyát ajánlhatnánk.

Nem volna nehéz ilyenformán az egyes vidékek gazdasági adottságait és lehetőségeit mindenütt megállapítani, hiszen ezt jórészt el is végezték, csak a rendszerezés, esetleg csak a népszerűsítés késik.

Ezeknek a terveknek mindenesetre az állattenyésztés felkarolásával, helyes irányba indításával és az állati termékek értékesítésének megszervezésével kell kapcsolódniok. Hangoztattuk, hogy a Székelyföld mezőgazdasági termelésre kevéssé alkalmas, ezért gazdálkodása súlypontját az állattenyésztésnek kell képez-