Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Szabó Zoltán: A társadalomkutatás célja
170 Szabó Zoltán minden regénytéraát kiírtak. Hanem arról beszél, hogy annyira kötelező a valóság, annyira fontos a jelen, hogy írónak nemigen lehet kitérni előle. A könyvnap után Németh Imre, a literátus fiatal képviselő, cikket írt egyik hétfői lapunkba. A cikket Zilahy Lajosnak címezte és a veleje az volt: íme, itt van a „szellemi front“. Nem az írok frontja, hanem a művek tartósabb és igazabb arcvonala. Kétségtelen, hogy az idei könyvnap termése már bizonyos mértékig ennek a valósághű irodalomnak a jelentkezését mutatta. És kétségtelen, hogy ez a terv és megbeszélés nélküli egység többet mond, mintha sikerült volna valami szabad írói társulást létrehozni. Mert ennek az egységnek, ennek a hangnak és ennek a magyar kérdések melletti írói bizonyságtételnek nem a „véletlen" volt a létrehozója. Hanem az a szinte társadalmi kényszerűség, az a valóságokozta szorongás, mely riadt tájékozódásra és tájékoztatásra készteti az írót, AZOK A ZŰRZAVAROS és meglehetősen tisztázatlan kiforratlan igyekvések, melyek „falumunka“ és más ilyen neveken mozgatják a fiatalabb nemzedéket, bizonyítják, hogy ez a termékeny szorongás nemcsak a toliforgatókat lepte meg. Kézzelfogható eredménye ezeknek a munkáknak kevés volt, ami eredménye esetleg van, az csak feltételezhető. Feltételezhető, hogy a különféle ifjúsági egyesületek falu munkásainak látóköre tágabb, szempontjai mélyebbek lettek, szociális felelősségérzetük nőtt. Mindamellett sok bizalom ezekben a tömeges szociografizálásokban nem lehet. Az ilyen falumunkák jelszava, hogy kiszállások által „közelebb hozzák a falut a városhoz“, már maga is meglehetős tisztázatlan és kevéssé kialakult gondolkodásra vall- Mindamellett az ilyen kirándulgatások nagyjában-egészében ártalmatlanok. Nagyigényü nem lehet az ember és mostanig már világossá vált, hogy a szociográfia nem mozgalmi dolog, nem ifjúsági egyesületeknek adandó termékeny munka, ahogy a célkitűzések idején sokan gondoltuk. Mint ilyen a hozzáfűzött reményeket nem váltotta be. Viszont a falun élő fiatalabb tanítók ilyen jellegű, szociáhs viszonyokkal ismerkedő kísérletekben, nagyon értékes tapasztalatokat szerezhetnek falujokban. Ha egyáltalában lehet társadalomkutatással szélesebb rétegeket foglalkoztatni, akkor a falusi intelligencia fiatalabb, ennek következtében komolyan nem vett és a vidéki értelmiség szokásos terméketlen életébe bele nem süllyedt részével, a minden újra szomjas, magukra hagyott fiatal tanítókkal lehet. Ennek több értelme is van, mint az ifjúsági egyesületek úgynevezett kiszállásainak, melyek többnyire inkább a parasztromantika, mint a reális látás jegyében folynak le. Mégis lehetséges, hogy e téren is kialakul valami, nálunk nehezen, mert a pártfogók neobarokk szellemiségű gárdája rendesen észrevétlenül lefékezi a nagy szándékokat, és a nagy igyekezeteket kicsinyes akadékoskodással hiúsítja meg. Ha lehetne remény abban, hogy egyszer alakulhat egy falumunkás gárda, mely a faluromantikától függetlenül komolyan dolgozik a maga ismereteinek kiszélesítésén és szociális élményeinek tudatossá tételén, hasznos hátvédül szolgálhatnának a harcban,
