Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Szabó Zoltán: A társadalomkutatás célja
A társadalomkutatás célja 171 mely egyelőre a szociális ügy érdekében a közvélemény átalakításáért folyik. A TÁRSADALOMRAJZ a pártatlanság és tárgyilagosság izgatása — mondhatom, ha egy mondatban akarom meghatározni azt, ami a mögötte rejlő beállítottságot jellemzi. „A tardi helyzet" megjelenése után szinte naponta kellett válaszolnom arra a kérdésre, hogy jobb vagy baloldalon látjuk-e a kibontakozás útját. Á válasz senkit sem elégíthetett ki, mert mind két oldal felé csak tagadó lehetett; a szociográfia, vagy a társadalomkutató nem lehet sem jobb sem baloldali a szó ma szokásos érielmében, a mai baloldal, vagy jobboldal mellett. Az izgatás célja nem pártnak, vagy oldalnak, hanem a szociális változtatásnak szerezni híveket. Ez persze kissé naivul hangzik, különösen ma, amikor a két oldal egyre jobban polarizálódik nemzetek közti viszonylatban is, mikor világnézeti háború készül és mikor távoli események irgalmatlansága mutatja a példát, hogy nincs menekvés, vagy az egyik fél irtja ki a iná- sikat, vagy a másik az egyiket. Hogy mégis meg kell tenni a kisérletet, annak oka: a szociális ügy ellenségei minden bizonnyal sakkal kevesebben vannak, mint egy párt vagy oldal ellenfelei, A magyarság számára nincs veszedelmesebb, mint egy belső világnézeti harc sok áldozattal, tehát meg kell próbálni: elkülöníteni a szociális változtatás ellenségeit, akik sokkal kevesebben kell hogy legyenek, mint egy osztály, vagy egy oldal. Elő kell készíteni a talajt változtatás, a teljes és gyökeres orvoslás számára. Naiv hit lenne azt képzelni, hogy a pártatlanság fogja gyógyítani a bajokat és szerencsétlen társadalmi építményünket egészségesebb alapokra helyezni. De bizonyos, hogy a közvéleményalakítást legjobban a pártatlanság szempontjai, a tárgyilagosság kötelező parancsa szerint lehet elvégezni, Mondom: lehet, hogy reménytelen a próbálkozás, lehet, hogy nem lehet elkülöníteni az érdekelteket az érdektelenektől, sőt minden borúlátás jogosult, mert késve jöhetünk csak és kevesen. Mindamellett meg kell próbálni, mert mielőtt meg nem próbálta, senki sem mondhatja el a maga „dixi et salvavi animam meam'-ját. A kísérleten körülbelül a békés út, a békés átrendezés lehetősége múlik, ENNEK A PÁRTATLANSÁGNAK és el nem igérkezett- ségnek, ennek a ridegen tárgyilagos felelősségtudatnak van ma vonzó- és hatóereje. Nem kell erre egyéb bizonyíték, mint az a közel hatvan újságcikk, amely a tardi helyzetről szóló könyv nyomán a tardi helyzettel foglalkozott. Az egész magyar sajtó oldal és pártkülönbség nélkül szinte egyértelmű örömmel ragadta meg az alkalmat arra, hogy a könyv nyomán bemutassa a magyar falvak bajait. Tárd szinte szimbólummá vált, a magyar falvakat „Tárd és a többi Tardok" néven emlegették a lapok, és hirlapi viták folytak arról, hogy menthető, vagy menthetetlen-e a tardi helyzet. Ha a könyvnek más célja és értéke nem lett volna, mint ez, akkor is teljesítette volna azt, amiért íródott. Ez a cél nem volt más, mint szolgálat: minél hatásosabban és minél nagyobb
