Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Padányi G. Jenő: A magyar nép építészete
A magyar nép építészete 233 kitűnő művészettel tovább fejlesztették a kalotaszegi magyar nép építészetét, Ok a maguk vidékének építésformáit a maguk helyén kívánták felhasználni. Azoknak az időknek megbocsátható, de nagy tévedése volt, hogy aKalotamente hegyvidékének jellegzetes s nekünk oly nagyon kedves építészetét — talán az eredetiségben rejlő lenyűgöző erő hatására — elvitték az Alföldre, a Balaton mellé, úgy, hogy a népies építészet fogalma veszedelmesen egybeesni látszott a Kós Károlyék által művelt, kalotaszegi jellegű építészettel. Közben eltelt egy rövid emberöltő, s ma túl a secession, túl a háború utáni évek szigorú, de egészséges „tárgyilagosságán** („neue Sachlichkeit“) ott állunk, ahol Kós Károly állt: kint a falun, de nem Sztánán, hanem szerte a Dunántúl, az Alföldön, a Tiszántúl s a megmaradt felvidéken. Érett építészi megfontolással hajiunk a nép építészete felé, mert látjuk, hogy a feladatoknak egy tekintélyes csoportja a nép által kezdett irányban dolgozva, jól megoldható Nem vitatjuk a modern nyugati építészet egészséges áramlatának frissítő erejét, de látjuk, hogy a vidékre, fal- vainkba nem ér el s ha elér, nincs véle mit kezdenünk. A vidék képe, a táj jellege nem nyer vele. Lássuk be, hogy az építészet szervezetek feletti nagy stílusegysége a városok nagy feladataira korlátozódik. A vidék, a község, a falvak ma még sokkal inkább élnek együtt a földdel, a, tájjal és az emberrel, semhogy attól magukat függetleníthessék. És ugyanígy állanak a rokon-feladatok, a kertes családi ház, a nyaraló, a szabadon álló kisebb épületek egész sora, a „műépítészet“ szempontjából megannyi elhanyagolható, semmibe vehető feladat, mely azonban temérdek nagy számával s a tájak jellegzetességei szerint változó formáival végeredményben a vidék egész képét megszabja, melynek jó vagy rossz megoldásától legalább hatmillió magyar élete, egészsége, öröme, ízlése válik jobbá vagy rosszabbá, A NÉP ÉPÍTÉSZETÉNEK megismerése arról győzött meg bennünket, hogy a feladatok fentjelzett csoportjában célszerűségi, ipari, közgazdasági s főleg iparművészeti okokból érvényesíteni kell az illető táj jó és szép építészetének eredményeit s a fejlődést a meglevő eredményekből és adottságokból kell megindítani. De meg is kell indítani! Durva tévedés volna a magyar nép építészetében holmi paraszt romantikát keresni s annak a kedvéért a javítást, a fejlesztést meggátolni. Ebben az igyekezetünkben egyébként a nép támogatására úgy sem számíthatunk. A nép nem nézi a házát: lakik benne. Ha sok helyütt eltért a régi kedves formáktól s főleg városok közelében gyűlöletes ízléstelenségekre vetemedett, sohasem azért tette, mert nem szerette a szépet, hanem mert javítani, fejleszteni akarta a házát s mert ebben senki és soha nem segítette, építőművészet, ipar, hitel és kultúra mind csak magára hagyta, hát úgy javított, ahogy tudott. Az egyik sürgős tennivaló magának a népnek építészetét előresegíteni. A másik: átvenni tőle azt, ami érték s megnemesíteni vele családi házaink, nyaralóinak építészetét. Sokan kétke-
