Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)

1936 / 3. szám - Padányi G. Jenő: A magyar nép építészete

232

Padányi G, Jenő

tásunk Le Corbusier és a weimari Németországban virágzott des- saui Bauhaus elvei, formái szerint épüljön- Ennek az iránynak a legszélesebb körökben támadtak követői s műveik az építészi feladatok csaknem egész területén fellelhetők. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a magyar építészek túlnyomó többsége és éppen a vezető egyéniségek, ezt az irányt követik.

Kelet és Nyugat közti vívódásunk a fejlemények szerint tehát a Nyugat javára dőlt el. A szemmel látható eredmény azonban ily egyszerűen nem jellemezhető: városaink s a vidék képe ezzel nem lett sem sokkal jobb, sem sokkal nyugatibb, hanem megmaradt erősen vegyesnek. Azok, akik egy ország építészetét a folyóiratok képanyagán keresztül ítélik meg, talán haladást és eredményeket könyvelhetnek el; azok, akik a valóságot, az összhatást nézik, kevésbbé vannak megelégedve.

ITT vissza is kanyarodhatunk tárgyunkhoz, Mindaz, amiről eddig szólottunk, még csaknem is érintette a magyar nép építészetét. Még a fogalommal sem igen találkozunk a múltban. A nép- költészet, a népdal már rég elfoglalták helyeiket a magyar értékek rendjében, amikor a magyar nép építészetéről még szó sem esik. A magyar nép művészetét már erősen kerülgetjük, különösen díszítő művészete az, mely Huszka nyomán figyelmünket leköti, felfedezzük népünk művészi érzékét, amint a házi- és kisiparon át jelentkezik, de építészetét sokáig nem,, ismertük s főleg nem ismerjük azt el, mint művészetet. Lechner Ödön teljes érzék- telenséget tanúsított a nép építészete iránt. Hogy Dessau- ban tudomást sem vettek róla, azt tudjuk és természetesnek találjuk.

Fentebb azt mondtuk, hogy legújabb építészetünk művei az építészi feladatok csaknem egész területén fellelhetők. Most kiegészítjük a mondottakat azzal a tárgyilagos megállapítással, hogy ebből a feladatkörből a falu, a községek építészete teljesen és érthetetlenül ki van rekesztve, A modern építészet szempontjából ez nem látszik olyan nagy hibának, mint a falu, a községek s az ott lakó nép szempontjából. Az építészet nagy, mutatós, stílusformáló feladatai a városokban adódnak és minden stílus legszebb példáit monumentumok képviselik. Ezzel szemben az épületek egy igen nagy hányada a falun, a községekben áll, mégpedig — mint látjuk — anélkül, hogy a modern építészet egyáltalában törődne azzal, hogy hogyan áll. A magyar nép úgy építette fel házait, ahogy tudta, ahogy szerette és tehette. Ha az építészet nem törődött az ő házaival, ő sem törődött sokat az építészettel. Talán ennek köszönhető, hogy szemben a dessaui szemlélet „Wohnmaschine"- jával s Le Corbusier lábon álló, földre szállott pillangóival, népünk épületei megmaradtak házaknak.

Harminc esztendeje annak, hogy magyar építészek felismerték a nép építészetének értékeit. Abban az időben is méltányolták, de talán nem látták oly élesen, mint ma látjuk, annak a korszakalkotó jelentőségét, hogy Kós Károly, Zrumeczky Dezső és társaik felfedezték, ismertették és gyakorlati feladatokon keresztül