Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Szűcs Elemér: Magyar sport Transylvániában
226 Szűcs Elemér viselte a népi sport közegészségügyet szolgáló jellegét, mely egységes irányítás mellett nagy eredményekre lett volna hivatva. Azonban a tényleges helyzet fel nem ismerése, kultur- és politikai szerveink közönye, továbbá az arra hivatott vezetők hiánya, az alantas hatósági és sportközegek állandóan ismétlődő zaklatása megakadályozta az igazi népi sport kibontakozását. Hozzájárult ehez az a zűrzavar is, melyet az akkori különböző sporttörvények és szövetségek tökéletlensége szült. Elvakult szempontok érvényesültek minden téren és az elfogultság elleni örökös harcban egyesületeink közül nagyon sok kedvét vesztette s megindult rohamosan a visszaesés! folyamat, A nagyobb városokban a magyar jellegű egyleteknek legnagyobb közönséget és jövedelmet jelentő, akkor még amatőrökből álló labdarugó szakosztályai kezdtek elsorvadni és a közönség elszokván, elapadt az egyletek anyagi forrása, melyből a jövedelmet nem hozó, de sok pénzt igénylő egyéb szakosztályaikat tartották fenn. Ugyanakkor a rejtett professzionizmus mindinkább tért hódított, hogy átvegye az amatőrsport szerepét. Ez a kezdeti, rejtett professzionizmus eleinte önvédelmi célokat szolgált, mert az egyletek csak úgy tudták a sportérték- szintet s így közönségüket is megtartani, hogy kiválóbb sportolóikat magukhoz kötötték. Közben azonban megfeledkeztek a tömegekről és azok neveléséről, mert minden tetterejöket az értékszint mesterséges fenntartása emésztette fel. Ma már magállapíthatjuk e politika hibás voltát, mely tömegnevelés helyett a nyilvánosság előtt fitogtatható, közönségsikert jelentő eredményekre törekedett. Elsikkadt közben a testnevelés gondolata, de nem váltak be az eredményhajszolás érdeklődéskeítő erejéhez fűzött remények sem, mert míg a falvakban szakszerű felkarolás hijján a népi sport kezdeményezése nem tudott gyökeret verni, addig városainkban végkép elijesztették a kisebbségi, fizető közönség nagyrészét a sporttelepek látogatásától a tömegszenvedélyek által túlfűtött légkör és a botrányos jelenetek, A SZÁSZOK sokkal hamarabb rájöttek ennek a harcnak a hiábavalóságára s egy-két labdarugócsapattól eltekintve, visszavonultak fellegváraikba s hamarosan beszüntettek minden más külső sportérintkezést. Ennek következtében, főként a szabadtéri sportokban, esett általános sportszinvonaluk, de megmentették egyesületeiket és sportoló tömegeiket, melyek meglepő módon felszaporodtak. Azóta sem szerepelnek nyilvánosan, csak az évenként megrendezett, úgynevezett szász olimpiászon, amely mindinkább szász nemzeti ünnep jellegét ölti magára s a nép között nagyban elősegíti a testnevelés eszméjének elterjedését. Abból a tényből tehát, hogy a szászok alig versenyeznek, nem vonhatók le olyan következtetések, hogy megszűnt náluk a sportélet, mert a szász Turnvereinok tornacsarnokaiban olyan pezsgő..élet van, amilyet a mi egyesületeink meg sem közelítettek soha. Öregek és fiatalok, fiuk és lányok hetenként kétszer-háromszor, csoportokba osztva, tornásznak, kosárlabdáznak, stb, télen-nyáron egyaránt. Naponta két-három csoportba osztva a tornacsarnokok alig tudják
