Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Szűcs Elemér: Magyar sport Transylvániában
Magyar sport Transylvániában 227 kielégíteni a S'ortoló tömegek igényét. Az a tény pedig, hogy a sportolás orvosi felügyelet alatt folyik s mindenütt pontosan vezetik a felállított sportorvosi nyilvántartást, azt bizonyítja, hogy számukra a sportból a bajtársias szellem ápolásán kívül, elsősorban a nép egészségügye a legfontosabb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek csúcsteljesítményszerü eredményeik is. Kézi és kosárlabdában, síben, turisztikában, a vadászat sportszerű űzésében, a női atlétika terén, továbbá szertornában vezető szerepet játszanak országunk sportéletében- Ha nem is helyeselhetjük mindenben a szászok felfogását, főként a túlzásba vitt elzárkózás elvét, — hisz az ifjúság öntudatát, becsvágyát s ezzel a sport színvonalát és terjesztését csak üdvösen befolyásolhatják a komoly harcban elért győzelmek, — meg kell állapítanunk, hogy ők, az általuk mindjárt kezdetben választott és követett úton, sokkal közelebb jutottak a sport révén megvalósítható népegészségügyi és egyéb fontos nemzeti érdeket képviselő kérdéseik megoldásához, mint mi. ELLENTÉTBEN A SZÁSZOKKAL, kezdettől fogva a külső rekordokra és versenyeredményekretörekvő munkát erőltettük. Nagy erőfeszítések árán nem a sport eszményét, hanem rekordjainkat, versenyeredményeinket és hírnevünket akartuk mindenképpen megvédeni és eközben szem elől tévesztettük a sport lényegét. Ez a féltékeny helyzetharc nagyon hamar felemésztette anyagi erőinket amellett, hogy igen gyakran éles ellenségeskedést is szült testvéregyleteink között. Ma már megállapíthatjuk, hogy az esetben, ha ezek helyett az oktalan harcok helyett mi is a belső építő munkára törekedtünk volna s a felemésztett sok energiát és pénzt arra használtuk volna fel, hogy finn példára a sportot városainkban és falvainkban a népi tömegek szórakozási és egészségügyi szolgálatába állítsuk, úgy ma, nemcsak az általunk is fontosnak tartott rekordjaink és versenyeredményeink volnának meg, de megteremtettük volna a valódi tömegsportot is. Bizonyos, hogy ha a falvak ifjúsága számára megfelelő sportéletet teremtettünk volna, ma nem volna falvainkban annyi bicskázás s másként nézne ki népünk egészségügye is. Ezt azonban akkor elmulasztották s ma a helyzet az, hogy van ugyan még egy-két rekorderünk a régiek közül, de nincs egyetlen egy egészséges sportegyesületünk sem, S az a körülmény, hogy töraegneveléssel foglalkozni nem tudunk, már most előreveti árnyékát annak a biztosan bekövetkezendő ténynek, hogy egyesületeink versenyeredményekkel sem dicsekedhetnek majd kellő utánpótlás hiányában. Nyitott szemmel kell tehát vizsgálnunk magyar jellegű sportegyleteink jelenlegi belső helyzetét s az azok által elért kétségtelenül igen szép versenyeredményeket. Nem akarjuk azt mondani, hogy a versenyeredmények nem fontosak, de a sportnak nem lehet célja csak a rekordtermelés — még akkor sem, ha azt ténylegesen nagy tömegek termelik is ki. Az elfogulatlan szemmel néző vizsgálódás pedig megállapíthatja, hogy kisebbségi magyar jellegű egyleteink legtöbbje egyrészt a fentebb vázolt hibás útválasztás következtében, másrészt a fentebb említett hírnévküzdelmekben lassan elvérzett vagy átalakult 15—20
