Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)

1936 / 3. szám - Szűcs Elemér: Magyar sport Transylvániában

Magyar sport Transylvániában 225 győzelmei Finnországra terelték a világ figyelmét és teljesítményeik hazájuk számára olyan erkölcsi sikert jelentettek, hogy az Észak­amerikai Egyesült Államoknál kellő kezességet nyújtott a kölcsön folyósítására. És Amerika nem csalódott, mert néhány évvel később, amikor az egész világon végigszáguldó gazdasági válság összes adósait a tőle felvett kölcsönök törlesztésének egyoldalú beszün­tetésére kényszerítette, egyedül Finnország volt az, amely a tör­lesztési és kamatszolgáltatási feltételeket továbbra is percnyi pon­tossággal teljesítette és teljesíti ma is. Kell-e ennél szebb példa arra, hogy a sport belső nemzetnevelő erején felül, a nemzetek külközéleti érvényesülésénél is elsőrangú tényezőként hathat s az egészséges nemzedékek nevelésén kívül olyan kapcsolatokat teremthet az egyes társadalmi rétegek, az egyes fajok és országok között, melyek nemcsak platonikus értékűek, hanem valós ered­ményeket is hoznak magukkal. Nem szabad tehát ma lekicsinylő megjegyzésekkel túlzásnak minősíteni azt, ha egy egy nemzet kiváló sportolóit nemzeti hősökként ünnepli, mert ezek a modern hősök igen jelentős szolgálatot tesznek nemzetüknek. A BERLINI magyar sikerekből Románia sportéletének is csak haszna lehet, mert ez a tíz magyar győzelem új munkára serkent­heti az itt lévő magyar sportolókat, kiknek a múltban is óriási szerepük volt Románia sportéletének megalapozásában. Kétség­telen tény, hogy az itteni magyarságnak mind a múltban, mind jelenleg is elsőrangú szerepe van abban, |hogy Romániában sport­életről lehet beszélni. Hiszen a régi királyságban még ma sincs figyelemreméltó sportélet, a fővárost kivéve, nem beszélve arról, hogy a háborút követő időkben még a fővárosban sem volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a magyar kisebbségi sportolók igen gyakran képviselik most is az ország színeit a leg­különbözőbb sportágakban, becsülettel küzdve, annak ellenére, hogy újabban mind élesebb támadásban részesítik szerepeltetésük miatt őket és az ország sportvezetőit. Ezeknek a támadásoknak káros hatásai máris mutatkoznak nemcsak kisebbségi, hanem ezen keresztül egész országunk sportéletében is. Határozott elkedvetle- nedés és visszaesés tapasztalható minden téren s így nem rajtunk múlik, hogy nem tudunk az itt élő magyar kisebbség és a románság között a sporton keresztül való közeledés példáira rámutatni. Országrészünk minden valamirevaló városában, sőt a nagyobb falvakban is, a hatalomváltozás után hatalmas iramban indult meg a sportélet s az újjászervezett és akkor alakult sportegyesü­letek ténylegesen óriási tömegeket oktattak és neveltek a sportra. Labdarúgás, atlétika, tennisz, torna és úszással foglalkozó transyl- vániai sportegyesületek nagy lelkesedéssel és tetemes pénzáldo­zatok árán teremtették meg sporttelepeiket és nevelték a sport­emberek ezreit. Ezeknek a jobbára magyar jellegű sportegyesüle­teknek élén jórészt kisebbségi sportemberek állottak, akik ha nem is voltak mindig sportszakértők, minden nehézségen át igyekeztek a sport eszméjét diadalra juttatni, társadalmi állásra és fajra való tekintet nélkül foglalkozva mindenkivel. Az akkori sport magán

Next

/
Thumbnails
Contents