Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Szűcs Elemér: Magyar sport Transylvániában
Magyar sport Transylvániában 225 győzelmei Finnországra terelték a világ figyelmét és teljesítményeik hazájuk számára olyan erkölcsi sikert jelentettek, hogy az Északamerikai Egyesült Államoknál kellő kezességet nyújtott a kölcsön folyósítására. És Amerika nem csalódott, mert néhány évvel később, amikor az egész világon végigszáguldó gazdasági válság összes adósait a tőle felvett kölcsönök törlesztésének egyoldalú beszüntetésére kényszerítette, egyedül Finnország volt az, amely a törlesztési és kamatszolgáltatási feltételeket továbbra is percnyi pontossággal teljesítette és teljesíti ma is. Kell-e ennél szebb példa arra, hogy a sport belső nemzetnevelő erején felül, a nemzetek külközéleti érvényesülésénél is elsőrangú tényezőként hathat s az egészséges nemzedékek nevelésén kívül olyan kapcsolatokat teremthet az egyes társadalmi rétegek, az egyes fajok és országok között, melyek nemcsak platonikus értékűek, hanem valós eredményeket is hoznak magukkal. Nem szabad tehát ma lekicsinylő megjegyzésekkel túlzásnak minősíteni azt, ha egy egy nemzet kiváló sportolóit nemzeti hősökként ünnepli, mert ezek a modern hősök igen jelentős szolgálatot tesznek nemzetüknek. A BERLINI magyar sikerekből Románia sportéletének is csak haszna lehet, mert ez a tíz magyar győzelem új munkára serkentheti az itt lévő magyar sportolókat, kiknek a múltban is óriási szerepük volt Románia sportéletének megalapozásában. Kétségtelen tény, hogy az itteni magyarságnak mind a múltban, mind jelenleg is elsőrangú szerepe van abban, |hogy Romániában sportéletről lehet beszélni. Hiszen a régi királyságban még ma sincs figyelemreméltó sportélet, a fővárost kivéve, nem beszélve arról, hogy a háborút követő időkben még a fővárosban sem volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a magyar kisebbségi sportolók igen gyakran képviselik most is az ország színeit a legkülönbözőbb sportágakban, becsülettel küzdve, annak ellenére, hogy újabban mind élesebb támadásban részesítik szerepeltetésük miatt őket és az ország sportvezetőit. Ezeknek a támadásoknak káros hatásai máris mutatkoznak nemcsak kisebbségi, hanem ezen keresztül egész országunk sportéletében is. Határozott elkedvetle- nedés és visszaesés tapasztalható minden téren s így nem rajtunk múlik, hogy nem tudunk az itt élő magyar kisebbség és a románság között a sporton keresztül való közeledés példáira rámutatni. Országrészünk minden valamirevaló városában, sőt a nagyobb falvakban is, a hatalomváltozás után hatalmas iramban indult meg a sportélet s az újjászervezett és akkor alakult sportegyesületek ténylegesen óriási tömegeket oktattak és neveltek a sportra. Labdarúgás, atlétika, tennisz, torna és úszással foglalkozó transyl- vániai sportegyesületek nagy lelkesedéssel és tetemes pénzáldozatok árán teremtették meg sporttelepeiket és nevelték a sportemberek ezreit. Ezeknek a jobbára magyar jellegű sportegyesületeknek élén jórészt kisebbségi sportemberek állottak, akik ha nem is voltak mindig sportszakértők, minden nehézségen át igyekeztek a sport eszméjét diadalra juttatni, társadalmi állásra és fajra való tekintet nélkül foglalkozva mindenkivel. Az akkori sport magán
