Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Mikó Imre: Panaszaink a Nemzetek Szövetsége előtt
Panaszaink a Nemzetek Szövetsége előtt 121 zavarja a békét, vagy a nemzetek közötti jó egyetértést, amitől a béke függ“. Erre hivatkozott a magyar kormány az optánsok ügyében 1923 március 15,-én tett intervenciójában, ahol a kisebbségi szerződésre is kitért, itt azonban nem kisebbségi kérdésben történt beavatkozásról volt szó, mert az optánsok a magyar állam- polgárság iránt folyamodtak s épen ezen az alapon pereltek kisajátított birtokaikért. A 11. szakasznak a Tanács azonban restrictív értelmezést adott s c;ak olyan súlyos esetekben engedi meg igény- bevételét, „amelyek azt az érzést keltik, hogy olyan tények merültek fel, amelyek valóban fenyegethetnék a nemzetek közötti béke fentartását".**’) A magyar kormánytól tehát nincs mit várni kisebbségi panaszoknál, mert legfeljebb annyit tehetne, hogy egyszerű tájékoztatással szolgáljon a Nemzetek Szövetségének, aminek azonban nincs több kötelező ereje mint az általunk beadott petícióknak, sőt amint a példák mutatják, előítélettel szokták fogadni és a román kormány a revizionizmus ürügye alatt könnyen kitér a válaszadás elől. Már a fentiekből is kiderült a népszövetségi eljárás egy másik fő hibája, az, hogy a kisebbségi sérelmek orvoslása nem jogi, hanem politikai szervre van bízva s az eljárást is ez a körülmény jellemzi. A kisebbségi szerződések utolsó szakasza ugyan előírja, hogy ha a Tanács valamelyik tagja és az érdekelt állam között jogi vagy ténykérdésből kifolyólag véleménykülönbség merülne fel, a vita az Állandó Nemzetközi Bíróság döntésének vetendő alá, A fent ismertetett okok miatt ilyen döntés hozatalára csak egy ízben volt alkalma az Állandó Bíróságnak a lengyel felsősziléziai német iskolák ügyében^®), A Tanács még attól is tartózkodik, hogy az Állandó Bíróságtól véleményt kérjen az alapokmány 14, szakasza értelmében, amit a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban összesen nyolc ízben vett eddig igénybe és inkább ad hoc jogászbizottságokat küld ki, mint például a Ciuc-i magánjavak ügyében, A kisebbségvédelem nemzetközi biztosítéka tehát teljesen a Tanács kezébe van letéve, ennek elnöke küldi ki a hármas bizottságot egyes kisebbségi panaszok megvizsgálására, a Tanácson keresztül kerülhet a panasz az Állandó Bíróság elé. A népszövetségi Tanács pedig politikai szerv, amely kerüli a jogi kérdéseket és rendesen kompromisszumos megoldásra törekszik, mint a bánáti telepesek **) 1928 junius 5.-én Albánia képviselője Mehdi Frashteri a Tanácsban a görög- országi albánok sérelmeit panaszolta fel, amire a görög megbízott, Politis, a 11, sza- ka'^szal való visszaéléssel vádolta Albánia képviselőjét, ami visszavezetne a háború előtti közbenjárások, intervenciók idejébe, amikor egyes államok még beavatkozhattak más országok belső kisebbségi kérdéseibe. A Tanács a kérdés tanulmányozására bizottságot küldött ki Adatéi, sir Austin Chamberlain és Zaleski résztvételével, akik Politis álláspontját fogadták el és terjesztették a Tanács elé, E szerint: „L'article 11. du Pacte ne devrait étre invoqué que dans les cas graves qui suscitent le sentiment que sont intervenus des faits qui pourraient effectivement menacer le maintien de la paix entre nations. Dans les cas normaux, au contraire, pareil appel engendrerait les dangers mémes que ces traités veulent éviter.“ A Tanács 1928 junius 9.-én magáévá tette a jelentést. Journal Officiel XlX-e année, juillet 1928. 942. 1. Publications de la Cour Permanente, Série E. No, 4. 4- e Rapport annuel, 183—185. 1.; Série A, ArrétNo. 12., 46.1.; Rapport á la 9-e session odinaire de l’As- semblée de la SDN du 1-er juin 1928 43—44. 1.
