Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Mikó Imre: Panaszaink a Nemzetek Szövetsége előtt
220 Dr. Mikó Imre tatásokat eszközölt. Főként a két utóbbi eset azt bizonyítja, hogy ha Genfben nem is, de Bucure§tiben annál nagyobb súlyai esik a latba a népszövetségi beadvány. Általában konkrét esetekben, amikor a jogegyenlőség nyilvánvaló megsértéséről van szó, vagy bírói ítéletnek kell érvényt szerezni, mindig több eredményt lehetett elérni, mint ahol a panaszok főként a román művelődéspolitika általános irányelveit igyekeztek megváltoztatni. A ROMÁNIAI MAGYARSÁG panaszait áttekintve végül is felvetődik az a kérdés, hogy miért olyan mérsékeltek az eredmények, amiket a Nemzetek Szövetsége előtt eddig elértünk és milyen reményeket táplálhatunk ezen a téren a jövőben ? Ha a hibát először magunkban keressük, kétségtelenül megállapítható az, hogy az első időkben népszövetségi panaszaink beadása nem volt megszervezve, ötletszerűen történt és így nem tudtuk kihasználni mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a népszövetségi panaszeljárás nyújtott volna. Ez a körülmény azonban csak az átmeneti időkben forgott fent s ma, amikor a panaszok előkészítése és elkészítése intézményesen és szakszerűen történik, az eredmény nem sokkal javult. A fő ok tehát maga a népszövetségi eljárás gyarlóságában van. A népszövetségi eljárásnak a kisebbségek nem alanyai, hanem tárgyai, vagyis a kisebbséghez tartozó személyek vagy maga a kisebbség nem egyenrangú fél az állammal szemben a Nemzetek Szövetsége előtt. Ebből az alapelvből folyik aztán a népszövetségi eljárás minden gyengesége. A kisebbségi panasz mindössze tájékoztató jelleggel bír s ha a Tanács valamelyik tagja nem teszi azt magáévá, nem is kerül Tanács elé, hanem csak a hármas bizottság tárgyalja le és legtöbb esetben a kormány válaszát fogadja el. Ha Tanács elé is kerül, a kisebbség itt sem szerepel mint perben- álló fél, hanem csak a közbenjáró állam és a szerződéssértő állam állanak szemben egymással s ugyanez áll fent, ha valami jogi vagy ténykérdésből kifolyóan a hágai Állandó Bíróság elé kerülne a kisebbségi szerződés megsértése. Idegen kisebbségek sérelmeiért a Tanácsban egyik állam sem kockáztatja szövetségeseivel a barátságot, különben is a Tanácsban főként a választott tagállamok nagy része szintén belső kisebbségi problémákkal küzd sígy nem szívesen feszegeti a nemzetiségi kérdést, A kisebbségek érdekében a Tanácsban tehát rendesen csak az az állam szólal fel, amelynek többsége az illető kisebbség fajrokona, mint ahogy Németország amíg tanácstag volt, a Tanács, sőt Állandó Bíróság elé vitte a lengyelországi németség sérelmeit, Magyarország azonban még sohasem volt a Tanács tagja és így egyszer sem járhatott közben az utódállamok magyarsága érdekében. Azoknak az államoknak pedig, amelyek a Tanácsnak nem tagjai, egyetlen lehetőségük van a kisebbségek ügyeibe való beavatkozására, a nép- szövetségi alapokmány 11. .szakaszának 2, bekezdése, amely szerint „a Szövetség bármely tagja barátságosan felhívhatja a Közgyűlés vagy Tanács figyelmét minden olyan körülményre, ami a nemzetközi viszonyokra vonatkozik és azzal fenyeget, hogy meg-
