Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Vita Zsigmond: Nemzeti hivatástudat irodalmunkban
Nemzeti hivatástudat irodalmunkban 193 másra találva ölelkeztek össze, ez a teljes egymáshoz simulás azután már csak futó pillanatokra tért vissza. HA A LÍRÁBAN az élet új hitét találta meg a transylvániai magyar, a prózában fokozatosan a valóság felé fordult és egész életének összetételét, kérdéseit, kötelességeit, rendeltetését akarta tisztázni. Az első megtalált nyugvópont, a föld után az önmagára eszméléssel jött a másik eleven, erőt adó valóságnak, a népnek felfedezése. A föld lelki megnyugtató, szorongást csillapító, felszabadító szer volt, a nép felfedezése izmokat mutogató büszkeségben, örömkiáltásokban tört ki, A népet a székelységben, a Hargita lábainál és erdeiben fedezte fel a transylvániai irodalom. A természet és az ember élete itt összekapcsolódott, szerves egésszé lett, a környezetével harmóniában élő és a maga egész testi, szellemi valóját szabadon kibontó élet lett a székelység által irányt- mutató jelentőségűvé, A székely írókon át látta meg a magyarság, hogy a transylvániai magyar élet alapja a nép, hozzá kell visszatérnie és az ő szolgálatába kell állítania a munkáját. Az irodalom teremtő forrásokat a néptől kaphat és az a hivatása, hogy feltárja a mélyben rejtőző kincseket, A transylvániai társadalmi élet átszervezését készítették elő ezek az írók, de többet jelent még ennél, hogy megrendült világnézetünket új lelki tartalommal tudták megtölteni. Nyirő József meglátja, hogy a föld, az anyag törvénye uralkodik a világon, „mert az anyagban az Isten lelke vagyon** és az megvédi, szeretettel egymáshoz fűzi a nemzetek belső, lelki hatalmát, amelyet külső hatalom nem vehet el. Tamási Áron is a földből, a természet csodájából meríti hitét, hivatástudatát. A földhöz való hűség tanít meg a kötelességekre, azoknak a lényege pedig az, hogy „szeretni kell a hazát, mint a szülőket, de szolgálni és követni az igazságot kell, ahogy Krisztus cselekedte," A szolgálat, az igazabbá levés mai kötelessége mögött pedig távolról int az örök hivatás: a transylvániai gondolat, a népek közötti testvéries megértés munkálása. A föld és a nép után a tájékozódás harmadik pontja a történelem lett. A jelen kérdései elől való menekülésben a legbiztosabb menedék a történelem és az erejüket, hitüket elveszített népek a történelemben találják meg legkönnyebben az összetartó megnyugvást, de a transylvániai magyarság számára a történelem a jövő felé lendítő erővé tudott válni, A történelem a transylvá- niai föld sajátos törvényeire tanít először Kós Károly által. Makkal Sándor pedig a történelemből felénk kiáltó erkölcsi parancsokra figyelmeztetett. A történelem a büntetés alázatos elviselésére és a jövőért való áldozatkész, teljes erőmegfeszítésű munkára tanít- A tanítás közben szinte el is tűnik már maga a történelem és maga az erkölcsi parancs lesz az egész élet irányítója, A történelmi és a természeti kiindulási pontból így egyformán a lelki, szellemi magyarság kialakulásának parancsához és az erkölcsi erőkben való hithez jutottunk. A transylvániai magyarság hivatása így természetesen a lelki magyarságnak a hitéből táplálkozik és nem lehet más, mint »hogy kicsiny lehetőségek között, nagy erőfeszítéssel
