Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Fogarasi Géza: Románia külkereskedelme
Románia külkereskedelme 177 lej belföldi és külföldi jegyzése között jelentős különbség van. Megnehezítette a helyzetet az, hogy a kivitelt sehogysem sikerült az erősvalutáju államok felé irányítani, sőt Anglia, Hollandia, Franciaország egyre kevesebb árut vásárolt Romániától. Ezzel párhuzamosan egyre több árut irányítottak a középeurópai államok felé, melyeknek egymásrautaltsága valutáik meggyengülése folytán csak fokozódott, A középeurópai államok felé irányuló kivitel sok tekintetben elérte a válság előtti színvonalát, Románia tartozásai azonban túlnyomórészben az erősvalutáju államokban állottak és állanak fenn s a középeurópai államokban szerzett gyenge devizákkal ezeket törleszteni nem lehet. Már évek óta folynak a külföldi államokkal a tárgyalások, hogy egyrészt a román áruk elhelyezését úgy ahogy biztosítsák, másrészt a tartozások ügyét rendezzék. Ezeknek eredmenyeképen jöttek létre az úgynevezett clearing-szerződések, melyekben bizonyos összegeket a hátrálékos tartozások törlesztésére irányoztak elő (az újabb szerződésekben rendszerint a román kivitel ellenértékének öt százalékát), ilyenformán azonban a tartozásokat csak 15—25 év alatt lehetne letörleszteni. A külföldi hitelezők azonban ilyen hosszasan nem várhattak, s ezért a román adósok a fekete tőzsde igénybevételével igyekeztek fizetni s így külföldi hitelüket megőrizni. Ezenkívül a külföldi tőkések is rendre-rendre hozzájárulnak ahhoz, hogy a gyümölcsözetlenül heverő befagyott követeléseiket romániai vállalatckba fektessék be s ezáltal legalább a tőke jövedelméhez hozzájuthassanak. Törlesztések történtek még a kompenzációs árukivitel útján is. Majd ez év elején meghozták a devizakihágások közkegyelméről szóló törvényt, mely szerint a külföldi tartozásoknak tilos utakon történt törlesztése nem esik büntetés alá, ha a törlesztést eszközlö belföldi adós egy hónapi határidőn belül a törlesztés összegét bejelenti. A múlt évi december elsején a román kormány új külkereskedelmi rendszert léptetett életbe, mely a jelek szerint az azelőtt sűrűn változott rendszerekkel szemben leginkább megfelel annak a célnak, hogy a kivitelt az erős-valutájú országok felé irányítsa. Itt azonban közbejátszik az is, hogy a Román Nemzeti Bank az utóbbi időkben pontosabban fizeti a prémiumokat, mint azelőtt. Míg 1935. év második felében a kivitelnek több mint 60 százaléka a gyenge-valutáju országok felé irányult, ez év júliusáig ez az arány az erős-valutáju államok javára tíz százalékkal eltolódott, s ma már Románia kivitelének körülbelül fele irányul a gyenge- valutáju és másik fele az erős-valutáju viszonylatok felé. Nem szabad azonban az új rendszert túlértékelnünk, mert amint alább látni fogjuk, az Anglia és Franciaország felé irányuló kivitel növekedése inkább más okokra vezethető vissza. Viszont ez év első felében a gyenge-valutáju Olaszország felé irányuló kivitel a megtorlások miatt csökkent le. Különben 1935. év folyamán Románia külkereskedelmi mérlege általánosan is javulni kezdett, anélkül azonban, hogy a kivitel és behozatal a válság előtti színvonalát megközelítette volna. A kivitel növekedése legfőképpen az európai feszültségben leli
