Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Fogarasi Géza: Románia külkereskedelme
178 Dr. Fogarasi Géza magyarázatát, mely az összes államokat nyersanyag-beszerzésre serkentette. A javulás abban áll, hogy éppen fa fenti okokból jelentősen megnövekedett a külkereskedelmi mérleg aktiv egyenlege, Míg 1934-ben a kivitel csak félmilliárd lejt megközelítő összeggel múlta felül a behozatalt, az 1935, évi mérleg aktiv egyenlege 6.007 miiló lejre emelkedett.^ Az 1935. évi mérleg megjavításához nagy mértékben járult hozzá az olasz-abeszin háború, mert az olasz viszonylat egymagában 1.782 millió lejes aktiv egyenleggel járult s hogy az ellentételt is lássuk; Gibraltárba 187 millió lej értékben vittek ki az év utolsó öt hónapjában kőolaj- termékeket, holott a megelőző időkben semmilyen román árut nem szállítottak oda, A német fegyverkezés is híven visszatükröződik a román külkereskedelmi statisztikában, mint általában a többi közép- és keleteurópai államok statisztikájában is. így például 1935-ben Németország 2.762 millió lej értékben vásárolt árut Romániából, Németország legjobb vásárlója lett a közép- és keleteurópai mezőgazdasági államoknak, nemcsak azért, mert nyersanyagokat igyekszik felbalmozni, hanem azért is, mert a gazdasági kapcsolatok révén politikai befolyást is igyekszik biztosítani magának a Duna völgyében és a Balkánon. Az utóbbi két évben Románia, Jugoszlávia és Görögország kivitelében és behozatalában körülbelül húsz százalékos aránnyal, Bulgáriában meg éppen ötven százalékos aránnyal szerepelt Németország s így a felsorolt országok külkereskedelmi statisztikájában messze megelőz minden más államot. Ezek a kisállamok Németország piacán tudják legköny- nyebben elhelyezni áruikat, s ugyanakkor szükségleteik tekintélyes részét is kénytelenek onnan beszerezni, mert egyrészt a német áru olcsóbb, másrészt a németeknek nem kell erős-devizával fizetni, s végül mezőgazdasági termékeik ellentételeit csakis német áru- szállításokkal kaphatják meg, mivel Németország sem tud erős devizával fizetni. Fontos tényezőként játszik közre az a németek által különben titkolt tény, hogy a megvásárolt mezőgazdasági termékeket Németország más államoknak adja tovább s így a maga számára szerzi meg az erős devizákat. Németország nem tud ipari termékei számára kellő piacot találni s így mindinkább a kereskedelemre tér át, melynek főtárgya a közép- és keleteurópai államok mezőgazdasági termékeinek más államok felé való közvetítése. Érdekes, hogy a háborús feszültség két, egymással merőben ellentétes hatást gyakorol a nemzetközi kereskedelemre. Az egyik a már tárgyalt önellátásos gazdaságpolitika követése, mely a nyersanyagoknak és ipari árucikkeknek lehetőleg belföldi előállítására törekszik, hogy háború esetén az ország a külföldi államoktól függetlenül fenntarthassa magát, a másik a fentebb érintett beszerzési törekvés, mely a háború idejére minél több nyersanyagot és ipari termelőeszközt akar felhalmozni. Az előbbi gátat emel a külkereskedelemnek, az utóbbi bizonyos árucikkeknél felemeli az országhatárokat elzáró sorompókat, 1 E cikkünkhöz a statisztikai adatokat a román pénzügyminisztérium statisztikai osztályának a Monitorul Oficial különböző számaiban megjelent kimutatásaiból vettük.
