Hitel, 1936 (1. évfolyam, 3. szám)
1936 / 3. szám - Szabó Zoltán: A társadalomkutatás célja
17? Szabó Zoltán: A társadalomkutatás célja bizonyitóerővel beledobni megint egyszer a parasztkérdést a közvéleménybe, Sokan és joggal fölvethetik, hogy érdemes-e és okos-e az ilyen problémafölvetés, mely nem egy pártnak igyekszik híveket szerezni, hanem egy bizonytalan, nehezen meghatározható és kerettelen ügynek. Az, hogy ezen a nyáron sikerült megteremteni egy alkalomra a felelősségtudó és becsületes emberek összefogását ,,Tard és a többi Tardok“ érdekében, már kissé válasz erre a kérdésre. Ez a válasz azt mondja; ma a tényeknek, a szemléletesen bemutatott valóságnak van a legnagyobb meggyőző ereje. Kétségtelen, hogy a meggyőzés nem teljes, mert a meggyőzőitek nem szervezkednek, nem lépnek ma a cselekvés terére Tárd és a többi falvak érdekében. De kétségtelen az is, hogy aki látja a betegséget és tudja a diagnózist, közelebb van már az orvoslás követeléséhez, mint az, akinek fogalma sincs a helyzetről, KÖRÜLBELÜL ennyi lehet a társadalomkutatás gyakorlati haszna, a helyzet tisztázása, a bajok fölmérése, a teendők követelése a diagnózissal. Ki kell szolgáltatnunk magunkat a bajoknak, hogy szolgálni tudjuk orvoslásukat. Föl kell mérnünk és elő kell tárnunk a valóságot, hogy felismertethessük a teendőket. Arra, hogy ez sikerülhet, bizonyság az eddigi kevés eredmény nagy visszhangja. Túlságos derűlátásra ez persze nem ad okot, a falvak helyzetének föltái'ása nyomán semmiképen sem fog rögtön következni az illető falvak szociális rendezése. De minden munkával és minden visszhanggal, minden önkínzó bizonyítással közelebb jutunk az önismerethez, közelebb jutunk a teendők felismeréséhez. Ha vizsgáljuk a fejlődés esélyeit, egyelőre csak borúlátásra van okunk, de csak az az igaz ember, aki tud dolgozni távoli eredmények reményeiért is. Sokszor hallottam a vidéki értelmiség köreiben borospoharak között: ,,az a fontos, hogy bízzunk önmagunkban", A hibák csökönyös keresése, a helyzet reális látására való törekvés egyenes tagadása ennek a felületi derűlátásnak, mely még akkor is tagadni szokta a betegséget, ha a beteg már haldoklik. A társadalomkutatás legnagyobb, legszebb eredménye lehet: a közszellem átalakítása, egy tisztábban látó és Melősségtudóbb közszellem megteremtése azért, hogy a gyökeres szociális változtatás minél kevesebb áldozattal jöhessen létre. Legcsekélyebb eredménye lehet, hogy ébren- tartja a lelkiismeretet, megmutatja, hogy a tudatlanság bűn. Ha az a reális és kutató szemlélet, amelynek jegyében a társadalomkutatás született, valamennyire általánossá válik, biztosítéka lehet az új ember kialakulásának és egy új látásmód megszületésének. Ezen munkálni körülbelül a legszükségesebb, SZABÓ ZOLTÁN.
