Hírünk a Világban, 1962 (12. évfolyam, 1-3. szám)
1962 / 2-3. szám
Hírünk a világban 11 az utódlásra, általános hazavonulásra adott parancsot. Béla azután 1242 nyarán tért vissza Magyarországra, megfogyatkozott családjával: a tavasz folyamán két kislánya, Katalin és Margit, ragályban meghalt. A királykisasszonyokat közös márványkoporsóba helyezték — és ez az, amely a katedrális főbejárata fölött látható. Helyi informátorom (Milan Zoré) szerint a koporsó eredetileg a templom alatti kriptában volt, amelynek mennyezete a 18. század elején beomlott. Néhány évtizeddel később kiemelték a betemetett különféle sarcophagus-okat; az ásatások vezetősége átvizsgálta s hivatalosan átvette azokat. Abban, amelyben a magyar királylányok hamvai voltak, az emberi maradványokkal együtt megdöbbenésükre halcsontok halmazait is találták. Azt hitték, hogy valami pogányeredetű magyar szokás szerint halakat helyeztek el annakidején a tetemek mellett — amíg ki nem derült, hogy az ásatásoknál foglalkoztatott munkások halat ettek ebédre és a halcsontokat a koporsóba dobálták. . . Ma már fel nem deríthető forrásból származott az az ötlet, hogy éppen ezt a koporsót, tartalmát tekintve a legmagasabb rangút, lássák el új, díszesen faragott fedőlapra! és kirávi koronával, helyezzék el a székesegyház főbejárata fölébe és véssenek elülső részébe szöveget a templom éppen akkor végrehajtott restaurálásáról (1755), így: “Ecclesia Metropolitana Primatialis Sancta Basilica Vaticana Aggregata, MDCCLV.” 3. Mielőtt IV. Béla az említett körülménvek között elhagyta Dalmáciát, számos várost hálából kiváltságokkal ruházott fel (Hvar, Petrinje, Samobor, Varasdin). Splitnek és Trogirnak bizonyos területeket és különleges jogokat juttatott, amelyekből később sok torzsalkodás, sőt fegyveres marakodás is támadt. Az 1200- ban alapított, magyar gótikus stílusban épített trogiri nagytemplomnak odaajándékozta horvát koronázási palástjáról a díszesen hímzett, Szent György lovas alakját mutató, gyöngyökkel és ékkövekkel kirakott csuklyát. Ez ma is megvan; kérésemre a sekrestyés egy kis izgatott kotorászás után előállította, megjegyezve, hogy régen nem érdeklődött iránta senki és “lassan már nem is fogják tudni, hogy itt van. ..” Később tudtam meg Pálinkás Lászlótól, a firenzei egyetem tanárától, hogy a csuklyáról “Magyarország románkori emlékei’’ c. munkájában (Budapest, 1938) említést tett Gerevich Tibor, előbb pedig, 1884-ben, B. Eitelberger, Becsben megjelent “Die mittelalterlichen Kunstdenkmale Dalmaziens” c. könyvében. 4. Trogir számos, mai kopottságában és szegénységében is gyönyörű, földhözragadt emberektől tetőzetig zsúfolt renaissance palotája közt a legérdekesebbek egyike az annakidejéni Cippico családé. A Mátyás idejebeli családfő jóbarátja volt a királynak, többször meg is látogatta Budán is, Visegrádban is. Készíttetett egy domborművet: Mátyás fejét mutatja, babérkoszorúval, amelynél élesebben szökik a szembe a legendás nagy orr. A dombormű az első emeletre vezető udvari nyílt lépcsősor tetejénél a falban van. Rongyos kis purdék hancuroztak az udvaron, amikor ott jártam; az emeleten kopott feketeruhás asszonyságok kiabáltak, a dombormű alatt egy öreg dalmát halász pipázott, valahonnan felülről szlovén dal szólt egy rádióból. Időben és térben, környezetben és hangulatban, Hollós Mátyás oly távolinak tűnt, mint ó-görög legendák hőse, vagy valami egyiptomi fáraó. * * Amerikában három évtized alatt csak két nemmagyarral találkoztam, aki tudott róla. Truman elnök még Hunyadi teljes nevét is helyesen ejtette ki: később kérésemre levélben mondta el (amelyet leközölt a “Hirünk a Világban”), hogy diákkorában a McGuffey’s Reader-ben olvasta a nándorfehérvári küzdelem történetét és — irta — ‘‘sohasem birtam elfelejteni”. Ravndal budapesti követünk pedig magyarnyelvű emlékbeszédet mondott a csatáról Clevelandban. 1956 nyarán. A HÍRÜNK A VILÁGBAN nemrég indított előfizető-jutalmazási akciója során a 100-ik új előfizetőnek ígért negyvenkötetes kis emigrációs könyvtárat Szy Tibor nyerte. Ezenkívül egy Magyarországról szóló képes albumot kapott minden ötödik új előfizető, éspedig a következők: Koszorús Ferenc, Földiák Ferenc, Doráti Antal, Szívó Pál, Bartók László, Szerecz Margaret, Bódy Mihály, Papp L.-né, Mihályi Elemér, Law E. R., Taborsky György, Bokor Zoltán, Sikorszki Antónia, Zsakó Gyula, Philharmonia Hungarica, Wigner Jenő, Liszkay W. A., Rabb A., Kabal János.
