Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-11-01 / 6. szám
12 Bibliográfia okokból agyonreklámozott Déry Tibor “ Niki a kutya ” és “ Vidám temetés ” c. kisregényei jelentik odakint a magyar irodalmat. Pedig — éppen a Magyarország iránti nagy érdeklődés miatt — van kereslet a magyar irodalom iránt. Julliard kiadó kért, küldjék neki otthon élő mai magyar író tollából származó regényt, amelyet a hivatalos kulturális szervek is ajánlanak kiadásra. Hasonló ajánlatot tettek Gallimard meg a Du Sueil [sic!] kiadók irodalmi vezetői, valamint az Editeurs Français Reunis igazgatója. Seghers könyvkiadó Bartók regényes életrajzát kérte... Sok a tennivaló: a felszabadulás óta — az emigráns írókat nem számítva — alig négy-öt magyar könyv jelent meg Franciaországban. » (« Párizs könyvei között », K., 1958, VII, 516). * * * « A Zeneművészeti Főiskolán szeptember első felében megnyitnak egy három helyiségből álló Liszt-emlékmúzeumot... A falakon rengeteg fotó, litográfia, festmény: Liszt fiatalkori és öregkori arcképei, köztük a csodálatos Lenbach-portré; a tárlókban plakátok, reliefek; a vitrinben a mester legkedvesebb tárgyai: vezénylő pálca, szivartárcája, a Pesti Unió dalárdájának diplomája, zsebkendők, ezüst, arany babérkoszorúk, mintegy háromszáz tárgy. És a szobákban ott állnak a mester legutolsó lakásának bútorai, s kedves Bösendorfer zongorájának szomszédságában ott a kis néma zongora, amelyet külföldi útjaira is magával vitt. » (.FSzM, 1959, IX.4.) A múzeumot szeptember 12-én Kodály Zoltán nyitotta meg. * * * « A régi írószövetség nem állt szilárd eszmei alapokon. Ezért, amikor jelentkeztek az ország életében nehézségek, az írószövetségben engedtek az ellenség befolyásának. Ez oda vezetett, hogy sikerült a szövetségben olyan ellenséges gócot kialakítani, amely magához ragadta a vezetést. Ettől fogva az írószövetség már nem irodalmi, hanem a politikai tevékenységet tartotta főfeladatának. A népre hivatkozva felléptek a párt ellen. A népre való hivatkozás a párttal szemben még az ellenforradalom előtt sem volt helyes, amikor a párt politikájának hibái miatt kétségkívül voltak ellentétek a pártvezetés és a néptömegek között... Ma senki sem nevezheti magát népi írónak, ha a párt nélkül, vagy még inkább a párt ellenére óhajt a nép érdekében vagy a nép nevében fellépni. Az ilyen fellépés eleve kudarcra van ítélve... Bár az 1956-os ellenforradalmi “ egységet ” széttörtük, az irodalmi egység a maga teljességében nem jött létre máig sem. » (Kállai Gyla beszédéből az új Magyar írók Szövetségének szeptember 20-i alakuló közgyűlésén, É és I, 1959, X. 2.) « A fájdalmas mozzanatok közé tartozik az, hogy egyes, tehetséges és számottévő irók még mindig válsággal küzdenek s egyenlőre nem lelik helyüket irodalmi életünkben... A legelintézetlenebb vita azokkal az írókkal folyt, akik egykor a szocialista irodalom célkitűzéseit tették magukévá, és akik különböző mértékben persze — a revizionista nézetek befolyása alá kerültek. A volt párttagírókról van szó... Szólni kell egy másik csoporttal, a népi írók csoportjával kapcsolatban lefolyt vitáról is. Vajon azt várjuk, hogy a népiek fenntartás nélkül hűségnyilatkozatot tegyenek a párt politikája mellett? Szó sincs róla. Azt viszont természetesnek tartaná mindenki, hogy félreérthetetlenül tisztázzák helyzetüket s határolják el magukat az általuk sem kívánt reakciós szimpátiáktól, reménykedésektől... Irodalmunkban helyet találhatnak azok az írók, akik polgári szemléletüktől nem tudtak megszabadulni, ha olyan művekkel jelentkeznek, amelyek nem károsak... Az új írószövetség nem lehet egyszerűen a réginek a folytatása... Semmiképpen sem válhat újra valamiféle politikai fórummá. » (Darvas József beszéde, u.o.) Az új írószövetség vezetősége: Elnök: Darvas József, főtitkár: Dobozy Imre, az elnökség tagjai: Fodor József, Földeák János, Illés Béla, Jankovich Ferenc, Móricz Virág, Simon István és Szabó Pál. A 26 tagú választmányból hiányzik az 1956 szeptemberében szabad választáson megválasztott írók közül többek közt Németh László, Illyés Gyula, Tamási Áron,
