Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-07-01 / 4-5. szám
Bibliográfia 13 agy éreztük, hogy beváltotta ígéreteit. Kiegyensúlyozott irás — ha nem is néhány gyengeség nélkül való — az új Kisiókai regény, mely meghódította az olvasókat, hiszen az első kiadás után immár a könyv második kiadása is megjelent. (Kutasi Kovács Lajos) Kostya, Sándor. Édes anyanyelvűnk. Toronto, Studium Könyvek, 1959. 110 p. Ha a kis könyvecskét lapozgatjuk, önkéntelenül is a jószándékról és a pokol tornácáról szóló, ismert példálózás jut őszünkbe. Elegendő-e a jószándék az idegen tengerben romlásnak, pusztulásnak kitett nyelvünk — édes anyanyelvűnk — megőrzéséhez? Válaszunk: aligha. A szerző sokat markolt, keveset fogott, néha ezt a keveset is rosszul. Mindenre, írásra, beszédre, olvasásra, sőt szónoklatra is meg akarja tanítani az olvasót, de megfeledkezik arról, hogy a leggyakoribb nyelvi hibákra adjon orvosságot, tanácsot. Úgy érezzük, hogy a könyvecske terjedelme inkább csak erre lett volna jó. A könyvecske helyesírással foglalkozó része szegényesre sikerült, példái néha elavultak. Kár, hogy néhol zavaró sajtóhibák maradtak a kis munkában; néhol a bemutatott példák ellentmondanak a magyarázatnak. Még nagyobb kár az. hogy a szerző nyelve itt-ott megcáfolja a jószándékot is; alaposan vét a magyar nyelv általános szabályai ellen. Óva intünk mindenkit, hogy a szerző rövidítésgyüjteményét használja, ugyanis az számos félrevezető hibát tartalmaz, következetesen pontot téve olyan rövidítések után is, amelyeket a magyar helyesírás szabályai szerint pont nélkül kell írnunk. Hiába, nem elég a jószándék... (Sztáray Zoltán) Bodrits, István. A magyar helyesírás szótára. Újvidék, Testvériség-Egység, 1953. 260 p. « Ez a könyv anyanyelvűnkről szól. Anyanyelvűnkről, amely Kosztolányi szerint ereklye, hangszer, fegyver... ». Ezekkel a szavakkal vezeti be a Jugoszláviában kiadott gondos munkát szerzője. Valóban : a magyar nyelvről szól ez a könyv. Több. mint amit címében hirdet, sokkal, nagyon sokkal több, mint a magyar helyesírás szótára. A könyv minden sora mutatja, a szerző érti, érzi a magyar nyelvet. Kitűnő, rövid ismertetést ad a magyar nyelvről, a magyar nyelvtanról. A nyelvtani ismertetés során igyekszik rávezetni az olvasót a magyar nyelv és a magyar helyesírás szabályaira. Ezért találjuk a munkát élőnek, egésznek. A szerző kisebbségi sorban írta a könyvet, ott, ahol a magyar nyelvet egyre sorvasztja, rontja az idegen környezet. Szakértelemmel, jó ösztönnel ismerte fel, melyek a leggyakoribb hibák, s ezek javítására fordít legtöbb gondot. A munka mintegy húszezer címszót tartalmazó szótári része különösen nagy segítséget nyújt a magyar helyesírás területén botorkálok számára. A nyomás közben becsúszott hibákat gondos hibajegyzék tünteti fel. Kár, hogy erre a kitűnő könyvre nem figyeltünk fel idejében, haszonnal forgathattuk volna már eddig is. (Sztáray Zoltán) ÚJ LÁTÓHATÁR Irodalmi és politikai folyóirat Krunbacher Str. 4. München 207 East 37, New York 16, N.Y.
