Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-07-01 / 4-5. szám
Hírünk a Világban. 15 KÖRÖSI CSŐM A SÍRJÁT HELYREÁLLÍTOTTÁK! Legutóbbi számunk munkatársa, Sister Savitri (Khanolkar), akciót indított Körösi Csorna üardzsilingi síremlékének helyreállítására. A lapunkban közölt Csima-cikkek alapján és a Körösi Csorna Segélyalap, Máday Béla, valamint a Hirünk a Világban tibeti menekültek számára meghirdetett gyűjtésének megemlítésével nagy cikket írt a The Illustrated Weekly of India 1959, augusztus 9-i számába. A Csorna síremlékével illusztrált cikk címe: «Csorna de Koros: ’The Hungarian Tibetan’». így fejeződik be: «Sajnálatos, hogy emlékműve, valamint felbecsülhetetlen értékű művei, melyeket akkoriban a Bengáli Ázsiai Társaság adott ki, figyelemre szorulnak; az előbbit helyre kell állítani, az utóbbiakat újra ki kell adni. Azt is meg kell említenünk, hogy nem egyedül a világ tibetológusai és a buddhista szerzetesek kívánják feléleszteni Csorna emlékét. Száműzetésben élő magyarok, akik első külföldi keresetüknek egy nagy részét a tibeti menekült-táboroknak küldték, szintén élénk érdeklődést tanúsítanak honfitársuk iránt, aki annyira előre jelezte a Magyarország és Tibet közti kapcsolatokat, hogy egyformán kiérdemelte a tudomány háláját és a szentéletűek dícséretét ». Sister Savitri szerkesztőnkhöz írt, 1959 augusztus 30-i, levelében beszámol akciója eredményéről. «Meg kell mondanom — írja többek közt —, hogy az a mód, ahogy a magyar menekültek felajánlották első külföldi keresetük egy részét [a tibeti menekülteknek] , mélyen megindította az indiaiakat, akik erről tudomást szereztek. Különösen Ten-Zing [a Mount Everest meghódítója] hatódott meg. Bizonyára érdekelni fogja Önt, hogy az Ázsiai Társaság rendelkezésre bocsátotta azt az összeget, amennyire a síremlék helyreállításánk költségeit becsültem s nekik jeleztem. A helyreállítási munka holnap indul meg. A törött üvegdarabokat eltávolítják, a márványtáblákat letisztítják s lecsiszolják és új üveglapokat tesznek a régiek helyére. ...Négy virágtartót helyeznek a korlát négy sarkára. Az Ázsiai Társaság ahhoz is hozzájárult, hogy a síremlék körüli fekete korlátot újra fessék. Midőn két-három héttel ezelőtt odamentem, meglepetésemre egy új táblát — kis rézlemezt — találtam a Magyar Tudományos Társaság [t. i. Akadémia] táblája felett, a déli oldalon. Pár nappal azelőtt magyar cserkészek helyezték el, akik Delhibe jöttek dzsemborira [a dzsembori Manilában volt, onnan érkeztek; a tábla szövegét lásd a Nyugati Figyelőben], Úgy hallom, sok fényképet készítettek minden oldaról. Meg kell mondanom, hogy a temető munkásait mindez nagyon meglepi; sohasem láttak ilyen tevékenységet a temetőben, sem ekkora figyelmet egyetlen régi sírnak szentelve. Cserkészek, Ten-Zing, vállalkozók [ti, a renoválást végzők] és Isten tudja mennyien mások. A mi ’szentéletű barátunk’ élettörténetének közlése, miután az a legelterjedtebb angolnyelvű illusztrált heti képeslapban jelent meg, azt eredményezte, hogy az Ázsiai Társaság, amely sohasem válaszolt leveleimre, azonnal levélben fordult hozzám és helyreállítás költségeire becslést kért... Amikor ezeket a sorokat írom, valószínű, hogy még sokkal többen fognak menedéket keresni. Háborús felhők függnek határaink felett. A kínaiak kis határmenti területeket foglaltak el országunkból. Különös kívánságaik vannak: az egész Himaláját követelik. A szegény FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG az ausztráliai magyarok lapja Box 3933. G.P.O. Sydney, N.S.W.
