Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1-3. szám

Hírünk a Világban 5 KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR SÍRJÁNÁL Ma reggel eljött értem Tenzing, aki mindig kedves, előzékeny és szerény (a legritkább tu­lajdonságok egy hősnél), és kivitt a sirhoz. út­közben felvettünk egy öreg tibeti menekült asz­­szonyt, a fényképészt és egy vezetőt. A sir gyö­nyörű helyen fekszik, közvetlenül a főút felett, de kilátás nyílik tőle az egész Himalája-hegy­­láncra, a Kancsandzsungára és más csúcsokra, amelyek mögött terül el a tibeti fennsik, Csorna soha meg nem valósult álma! Három emléktábla van a síremléken. Tenzing örömmel vállalkozott rá, hogy előttük (az angol és magyar előtt) állva lefényképezzék, én ma­gam a magyar tábla előtt csatlakoztam a cso­port hoz. (Lásd a képes mellékletben). Van még egy magyar, de az nem elég olvasható ahhoz, hogy lefényképezzék. A következőképpen van­nak elhelyezve: az angolszövegű tábla, melyet a Bengáli Ázsiai Társaság ajándékozott, az északi oldalon van; a magyar felirású, amelyik előtt mindnyájan le vagyunk fényképezve, a nyuga­tin ; és a hosszú magyar szövegű a délin. A kele­ti oldalon nincs tábla, ez az oldal a temetődomb emelkedőjére néz. A síremlék el van hanyagol­va és a felírásokat fedő üvegtáblák el vannak repedve; alattuk penész homályositja el a szö­veget. Tenzing megkísérelte tisztára törülni az üve­get, azonban a szenny belül van. Teljes renová­lásra volna szükség. Tenzing megjegyezte, hogy KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR: Nem pusztán csak nyelvész vagyok. A különböző nyelve­ket csak azért tanultam meg, hogy behatoljak régmúlt ko­rok érdekességeinek tárházá­ba és élhessek minden korban és minden nevezetes nemzet­tel. Dardzsiling, 1959, Június 24. az emlékmű szerencsésen emlékeztet a tibeti chorten-re (sírkőre), igy hát megkértem, tűzzön ki rá imazászlókat. Mielőtt elhagytuk a teme­tőt, mindnyájan virággal és imával áldoztunk e nagy ember emlékének, akihez olyan vonzó­dást érzek, minél többet hallok róla: alázatos modoráról, szívósságáról és bátorságáról, türel­­mességéről és odaadásáról. Könyveit ma is használják az iskolákban és a felsőbb oktatás­ban erre mifelénk. Azonban hogyan ejtik ki a nevét! Nem tudtam, hogy ez a mi felfedezőnk! A bengáliak főleg akkor hoztak zavarba, amikor egy ilyen nevet mondtak ki: « Samadhi Chorus»! És épp ők, akik rendesen minden «a» -t « o »-nak ejtenek. Hogy éppen fordítva csinál­ták ebben az esetben! Mi itt mindnyájan szivünkbe fogadtuk s ál­landóan imádkozunk érte. Még Tenzing is meg volt indulva. Ritkán találkoztam olyan leköte­lező modorú, szerény és derűs emberrel, mint amilyen Tenzing. Mikor erre a szolgálatra kér­tem, azonnal s a legnagyobb jóakarattal s kész­séggel tett eleget a kérésnek. Rendkívüli mó­don meghatotta, hogy az Egyesült Államokbeli magyar közösség milyen sokat áldozott első ke­resetéből más, hozzájuk hasonló szenvedők ja­vára. Megmutattam neki az Október 23 c. folyó­iratban megjelent cikket Körösi Csorna Sándor­ról. (Lásd e számunkban magyarul) Tenzing egy vagy két napon belül ismét a hegyek közé megy. A menekültek már kezdenek érkezni ide is. Napégette és sebes lábú emberek csoportjai és öszvérek, megrakva megmaradt holmijaik­kal. Még nők és gyermekek is. Itt helyben is gyűjtünk nekik. Majd megírom a részletes ter­veket, hogyan próbálnak javítani helyzetükön. Isten áldja minden barátunkat, aki segíteni igyekszik e jó ügyben. Sister Savitri (Khanolkar) (sz. Éva Maday/

Next

/
Thumbnails
Contents