Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1-3. szám

Hírünk a Világban

5

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR SÍRJÁNÁL

Ma reggel eljött értem Tenzing, aki mindig kedves, előzékeny és szerény (a legritkább tulajdonságok egy hősnél), és kivitt a sirhoz. útközben felvettünk egy öreg tibeti menekült aszszonyt, a fényképészt és egy vezetőt. A sir gyönyörű helyen fekszik, közvetlenül a főút felett, de kilátás nyílik tőle az egész Himalája-hegyláncra, a Kancsandzsungára és más csúcsokra, amelyek mögött terül el a tibeti fennsik, Csorna soha meg nem valósult álma!

Három emléktábla van a síremléken. Tenzing örömmel vállalkozott rá, hogy előttük (az angol és magyar előtt) állva lefényképezzék, én magam a magyar tábla előtt csatlakoztam a csoport hoz. (Lásd a képes mellékletben). Van még egy magyar, de az nem elég olvasható ahhoz, hogy lefényképezzék. A következőképpen vannak elhelyezve: az angolszövegű tábla, melyet a Bengáli Ázsiai Társaság ajándékozott, az északi oldalon van; a magyar felirású, amelyik előtt mindnyájan le vagyunk fényképezve, a nyugatin ; és a hosszú magyar szövegű a délin. A keleti oldalon nincs tábla, ez az oldal a temetődomb emelkedőjére néz. A síremlék el van hanyagolva és a felírásokat fedő üvegtáblák el vannak repedve; alattuk penész homályositja el a szöveget.

Tenzing megkísérelte tisztára törülni az üveget, azonban a szenny belül van. Teljes renoválásra volna szükség. Tenzing megjegyezte, hogy

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR:

Nem pusztán csak nyelvész vagyok. A különböző nyelveket csak azért tanultam meg, hogy behatoljak régmúlt korok érdekességeinek tárházába és élhessek minden korban és minden nevezetes nemzettel.

Dardzsiling, 1959, Június 24.

az emlékmű szerencsésen emlékeztet a tibeti chorten-re (sírkőre), igy hát megkértem, tűzzön ki rá imazászlókat. Mielőtt elhagytuk a temetőt, mindnyájan virággal és imával áldoztunk e nagy ember emlékének, akihez olyan vonzódást érzek, minél többet hallok róla: alázatos modoráról, szívósságáról és bátorságáról, türelmességéről és odaadásáról. Könyveit ma is használják az iskolákban és a felsőbb oktatásban erre mifelénk. Azonban hogyan ejtik ki a nevét! Nem tudtam, hogy ez a mi felfedezőnk! A bengáliak főleg akkor hoztak zavarba, amikor egy ilyen nevet mondtak ki: « Samadhi Chorus»! És épp ők, akik rendesen minden «a» -t « o »-nak ejtenek. Hogy éppen fordítva csinálták ebben az esetben!

Mi itt mindnyájan szivünkbe fogadtuk s állandóan imádkozunk érte. Még Tenzing is meg volt indulva. Ritkán találkoztam olyan lekötelező modorú, szerény és derűs emberrel, mint amilyen Tenzing. Mikor erre a szolgálatra kértem, azonnal s a legnagyobb jóakarattal s készséggel tett eleget a kérésnek. Rendkívüli módon meghatotta, hogy az Egyesült Államokbeli magyar közösség milyen sokat áldozott első keresetéből más, hozzájuk hasonló szenvedők javára. Megmutattam neki az Október 23 c. folyóiratban megjelent cikket Körösi Csorna Sándorról. (Lásd e számunkban magyarul) Tenzing egy vagy két napon belül ismét a hegyek közé megy. A menekültek már kezdenek érkezni ide is. Napégette és sebes lábú emberek csoportjai és öszvérek, megrakva megmaradt holmijaikkal. Még nők és gyermekek is. Itt helyben is gyűjtünk nekik. Majd megírom a részletes terveket, hogyan próbálnak javítani helyzetükön. Isten áldja minden barátunkat, aki segíteni igyekszik e jó ügyben.

Sister Savitri (Khanolkar) (sz. Éva Maday/