Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1-3. szám
6 Hírünk a Világban MAGYAR KIÁLLÍTÁS MANILÁBAN Szívesen számolok be a « Hírünk a Világban » hasábjain a Negyedik Nemzetközi E- gyetemista Fesztiválról (4th International Student Festival). A nemzeti ébredés és újonnan megszerzett függetlenség országaiban, Ázsiában nagyobb eseménynek számit egy nemzetek közti találkozó, mint bárhol másutt a világban. A Manilában 1959 február 15-20 között megrendezett fesztiválon a Szabad Magyarország egyenjogú tagként szerepelt harminc nemzet között. Képviselve volt minden szabad ázsiai ország, Ceylontól Japánig. Indonéziától Pakisztánig. De más világrészek küldöttei is itt voltak. Afrika legszebb kiállítását a United Arab Republic hozta. Még olyan távoli országok mint Canada, USA, Svédország, Franciaország is. Nem sorolom fel mind a 29 plusz egy országot, megtalálható az a díszes kiadványokban és sajtóban. Harminc ország kulturális talákozója volt ez a hét, habár sokan úgy mondták, hogy 29 —(- 1. Huszonkilenc külügyminisztérium és kultuszminisztérium, követség és konzulátus, diákszövetség és egyetemi tanács gondoskodott arról hogy nemzetük méltóképen legyen képviselve. A harmincadik lehetőségei jóval szerénvebbek. Az anyagiak hiányán kívül mégegy, legalább akkora akadállyal kellett megküzdeni. A rendezőség és a résztvevők egyaránt sokkal természetesebbnek tartották volna a budapesti jelenlegi csatlós kormány küldöttségének jelenlétét. Nemzetközi jogi és egyéb érvekkel magyarázták ezt. Bizony szükség volt történelmi és antropológiai, nemzetközi jogi és kulturális argumentálásra, hogy az ellenfeleket vagy jobban mondva ellenkezőket semlegessé tegyük, a semlegeseket pedig tevékeny baráttá változtassuk. Végül is ebben a « kis-egyesültnemzetekben » közelebb jutottunk az igazsághoz mint az East River-parti Palotában, az UN-ben. Az ábécé-sorrendben felállított zászlórudak a közép táján igy következtek hogy ... France, Hungary, India, Indonézia.... Az 1956-ban szabaddá lett Magyarország zászlaja ott lengett egy hétig egy sorban a többi boldogabb országével. A Magyar Forradalom hősei, az az ezer és tízezer szabadságharcos, aki életét adta ezért a zászlóért, Ök voltak ennek a nemzetközi találkozónak a láthatatlan de mégis jelenlevő szereplői, ök vívták ki a magyar név számára azt a megbecsülést, hogy mikor az itt élő egyetlen magyar diák felvonta a mi nemzeti zászlónkat, mindenki odafigyelt, minden fotóriporter azt fényképezte, minden radiószpiker azt magyarázta, hogy a magyarok nem kevesebbek mint a világ bármelyik népe, csak sajnos kevésbé szerencsések. Az egészhetes ünnepség-sorozatot az államelnök, Carlos Garcia ünnepi beszéddel nyitotta meg, programul jelölve meg a közelmúltban önállósult volt gyarmati országok összefogásának szükségességét. Jelen volt a teljes diplomáciai kar és a közélet számos képviselője. Ezekben a napokban a Távolkelet ifjúsága ide figyelt. Később az elnökkel folytatott beszélgetésem során (Lásd a képes mellékletet) nagyon természetesnek tűnt az ő gondolatmenetét tovább fűznöm, amikor azt kértem, hogy a volt gyarmati népek szolidaritása terjedjen ki a ma szovjet-gyarmatára, Magyarországra. A vele folytatott tárgyalás — úgyszintén nehány más ország kormányképviselőjével való találkozásom — arról győzött meg, hogy a Magyar Forradalom szovjet által való letiprása ilyen prezentálással nemcsak sajnálkozást, vagy együttérzést eredményez, hanem elvezet odáig, amikor tárgyalni lehet az igazi cselekedetek lehetőségeiről is. BARTÓK Kelet és Nyugat szintézisét BÉLA: akarjuk megvalósítani. Ezt a szerepet igényelhetjük, tekintettel fajunkra és földrajzi helyzetünkre, mely egyidejűleg Kelet legszélsőbb pontja és Nyugat védőbástyája.
