Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1-3. szám
Hírünk a Világban 27 BETTELHEIM BERNÂT OKINAWÁN Okinawa nem egy szigetből áll, hanem egy szigetcsoport, mely Formózától észak felé felnyúlik a legdélibb japán szigetig, Kyushuig. A száznegyven kisebb-nagyobb sziget közül csak mintegy harminchat lakott. E szigetek közül a legnagyobbnak, s egyben a legjelentősebbnek a neve Okinawa. Á világot járó magyar utazók és tudósok sorában igen rangos hely illeti meg Bettelheim János Bernátot, aki csaknem egv évtizedet töltött Okinawán s akinek politikai, tudományos és történelmi érdemeit a magyarországi hivatalos képviselet sem a múltban, sem a jelenben nem méltatta figyelemre. Bettelheim 1811-ben született Pozsonyban. Zsidó családból származott. Igen szigorú nevelésben részesült, rabbinak készült. Még nem volt tiz éves, amikor mint valami csodagyerek, már héberül, franciául és németül irt és olvasott a magyar mellett. De tizenkét éves korában, eddig még kiderítetlen okokból, el’ kellett hagynia Pozsonyt. Az ezt követő időszakban tanítással biztosította öt főiskolán folytatott tanulmányainak költségét, akárcsak korábban Csokonai; így Nagyváradon, Debrecenben és Pesten is, mignem 1836-ban orvossá avatták Páduában. Ha hihetünk az életrajzi adatoknak, a következő három évben 47 tudományos értekezést nyújtott be a bécsi császári könyvtárnál, ami azt jelenti, hogy három hetenként készült el egy-egy « dissertatioval ». Ilyen termékeny munka közben Páduából Triesztbe, majd Nápolyba, Sziciliába és Görögországba utazik. 1840-ben, mint « fősebészt » az egyiptomi hadseregben találjuk, nemsokkal később pedig a törökországi Magnesia városkában tűnik fel, mint az ottani ezred vezetősebésze. Itt angol hittérítőkkel találkozik, akiktől olasz nyelvű bibliát, latin imakönyvet és német evangéliumot kap. Szmirnában keresztelik át, valószínűleg anglikán hitre. Áttérése után is talál módot arra, hogy a helyi rabbikkal vitázzon és hogy theologiai érveit egy vitát keltő röpiratban Franciaországban publikálja. Londonból egy püspök Oxfordba vagy Cambridge-be akarta küldeni, de Bettelheim önérzetesen visszautasította a továbbtanulási indítványt s megnősült. Elvette egy gazdag cérnagyáros lányát s tiz hónap múlva megszületett első lánya, Victoria Rose. Ekkor még minden áron a Közép-Keletre kívánt visszatérni. Azonban a különböző egyházak, köztük a londoni Zsidó Társaság is, elutasították ábrándos útjainak támogatását. Nem úgy a « Loochoo Naval Missio », mely éppen egy képzett orvost keresett missziós munkára. Loochoo különben Okinawa kinai nevének, Liu Ch’iu-nak angol nyelvű átírása, amit a japánok Ryu-kyu-nak olvasnak. Bettelheim vállalkozik az akkor óriási útra és 1845 szeptember 9-én feleségével és kislányával együtt elvitorlázik Portsmouth kikötőjéből. Egy hónap múlva a hajó fedélzeten megszületik kisfia, Bemard James Gutzlaff Bettelheim, ki a Gutzlaff nevet atyjának egy Távol Keletet járt misszionárius barátjától kapta. 1846 januárjában érte el a Bettelheim család Hongkongot. A következő négy hónapot a további előszületekkel foglalkozva töltötték Hongkongban, nagyrészt a kinai nyelv tanulásával s előkelő barátságok keresésével. Hongkongból való elutazásuk napján, 1846 április 13-án Bettelheim levelet meneszt megbízóinak Londonba, melyben elpanaszolja, hogy az ut eddig éppen a kétszeresét emésztette fel a tervezett költségeknek. Csaknem három heti hajókázás után, május 1-én érkeznek meg az amerikai tulajdonban levő « Starling » nevű hajón Okinawára. A kalandos életű Bettelheim azt képzelte, hogy a loochooi király személyesen jön üdvözölni őt. Nem ez történt. Egy jólöltözött, méltóságos magatartásu kikötőfelügyelő jött fel a Starling fedélzetére üdvözölni a kapitányt s a szükségletek után tudakozódott. E tiszt élénken tiltakozott Bettelheimék partraszállása ellen. De Bettelheim sem hagyta magát, fortélyhoz folyamodott: amig a kikötő felügyelőjét s annak kísérőit itallal marasztalták a hajón, ő hatalmas poggyászával partra evezett. Késő este volt már, amikor fölfe
