Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1-3. szám
Hírünk a Világban 3 Phun-tshogs-szal, aki celláját is megosztotta vele, sőt tanítványának fogadta. Körösi Csorna 1824 október 24-ig maradt a zanglai kolostor falai között. Egész napját a tibeti nyelv és a buddhista könyvek tanulmányozásának szentelte, közben szorgalmasan jegyezte a tibeti nyelv szavait, s fürkészte annak nyelvtani szabályait. Szorgalma a kolostor többi lámáit is csodálkozásra késztette és « Philingi Dasa »-nak, « Idegen Tanítvány »-nak keresztelték el. Körösi Csorna zanglai tartózkodása után Sabathuba, a Himalája déli hegyvidékére ment, majd 1825 augusztusában megint Zanszkár közelében tartózkodott, előbb a phuktali kolostorban, majd pedig a zanglai tanitómestere falujában, Teta-ban. 1827 és 1830 közt a kanumi kolostorban folytatja munkáját. Ekkor már minden idejét nagy müvének szenteli. Az Asiatic Society of Bengal ekkor már határozottabban figyel fel Körösi Csorna nyelvészeti munkájára és rendszeres anyagi támogatásban kívánta részesíteni. Körösi Csorna akkor is hü marad magához; a legszükségesebb anyagi szükségleteken, élelmen és a lámák által hordott ruhán kívül mást nem kívánt; ő nem pénzért, hanem a tudományért dolgozott. Nyelvészeti gyűjtőmunkájáról, 40.000 tibeti szóval a tarsolyában, 1831, májusában érkezett meg az Asiatic Society of Bengal meghívására, Kalkuttába. Itt a társaság székházában lakott és itt is dolgozott nagyjelentőségű müvén, a Tibeti Angol Szótáron és Nyelvtanon, amelyek nyomtásban 1834-ben jelentek meg. A hatalmas mü megjelenése nagy feltűnést keltett. Körösi Csornát ünnepelni akarták. S ő az ünneplések, a taps, a dicsőség elől megint tanulmányaihoz húzódott vissza. S ismét visszasírt benne régi vágya, célja, amivel annakidején, tizenöt évvel korábban Nagyenyedről, Magyarországról elindult : a magyarság eredetének kutatása. Bengáliában folytatta munkáját és több alkalommal kísérelte meg, hogy Nagy-Tibetbe behatoljon, ahol - úgy vélte - talán talál valami nyomot az ősi magyarság felől. Végülis 1837-ben megint Kalkuttában dolgozott, mint az Askric Society könyvtárosa, ahol a tőle megszokott hangyaszorgalommal bújta tovább a tibeti, hindosztáni és szanszkrit nyelven Írott könyveket. Nagy tudása, szerénysége különleges megtiszteltetést biztosítottak számára; különleges lénynek tartották, olyasvalakinek, aki egyedül képes elvégezni ezt a búvárkodó munkát. Keze alól egyre-másra kerültek ki a különböző buddhista könyvekről készült tanulmányok, elemzések. 1842-ben megint felrémlett előtte az a lehetőség, amit Nagy-Tibetben találhat. Sokat hallott a lámakoiostorok bölcseitől a Dalai Láma hatalmas könyvtáráról. Az itt őrzött könyvekben, kéziratokban vélte elrejtve a nagy titkot, a magyarság eredetét. Odahagyja könyvtárosi állását és társai ellenzése dacára is neki indult a Lasszába vezető útnak, mint mindig, ismét gyalogszerrel. Nem jut messzire. A Terai mocsárvidéken malária veri le a lábáról az egyébként sem erős szervezetű tudóst s a tibeti határon lévő Dardzsilingben már nem tudta útját folytatni, ágynak esik. Itt Df. Campbell, az angol kormány egyik tisztviselője vette pártfogásába a nagybeteg Körösi Csornát. De a gondoskodás hiábavalónak bizonyult; a nagy magyar tudós, nemzetközi nyelvészet egyik hőse, 1842. április 11-én kilehelte lelkét, utolsó töredezett szavaival magyar őstörténeti elképzeléseit magyarázva. Ott temették el Dardzsilingben, a Mount Everest tövében. Sírjára az Asiatic Society of Bengal állíttatott díszes síremléket, amelynek egyik oldalán hosszú, angol nyelvű felirat dicsőíti az alatta fekvő, nagy magyar tudós emlékét. Az emlékmű másik oldalán a Magyar Tudományos Akadémia által elhelyezett felirat hirdeti Körösi Csorna érdemeit. De a szerény, lámaruhában járó elmélkedő, hihetetlen munkabírású, hazájától messze idegenbe szakadt, bölcs magyarról, - akit a buddhista egyház is nagyjai közé fogadott - talán az a sírfelirat szól a leghívebben, amelyet szülőfaluja helyezett el az emlékművön: Idegenben elhalt nagyhírű tudós Néhai CSOMA SÁNDOR emlékére Csomakőrös, Magyarország szülőközségétől 1910 Sztáray Zoltán (New York)
