Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1-3. szám

13 Hírünk a Világban IRODALMI ÖRDÖGŰZÉS A revizionizmus ördögűzése Nagy Imréék meggyilkolása után fellobbanó hévvel tom­bol a magyarországi politikai és kulturális életben. A védekezés taktikáját feladva most már kíméletlen támadást indítottak úgyszól­ván az ország lakosságának minden rétege ellen. A magyar forradalom leverése és e beavatkozás retorziójának elmaradása, a Szovjetunió rakétakisérletei, a feltámasztott és megerősített terrorszervezetek kellő alapot adtak a támadó hadjáratra. A parasztság el­len elkövetett tragikus merénylettel egyidő­­ben az ipari munkássággal szemben is fo­kozták a termelési igényeket. Nem kétséges, hogy mind a mezőgazdasági, mind az ipari erőszaktétel elsősorban a Szov jetunió hétéves tervének megvalósítását kell, hogy szolgál­ja — a gyarmatosítás vastörvényének pa­rancsa ez. A rendszer nem akar félmunkát végezni. És, ha ideológiájuk szerint kívánnak uralkod­ni, nem is elégedhetnek meg a fizikai munkát végzők kisajátításával, le kell győzniök és bir­tokba kell venniök a szellemi erőket is. A kisi­parosságot, amelyet a forradalom után gazda­sági bénultságban önállósodásra csábítottak, ma már újra kiebrudalták tulajdonukból, az ügyvédeket munkaközösségbe, jogi kolhozok­ba terelték, az orvosi magánpraxist állami, illetve rendőri felügyelet alá helyezték és a hatalmi szervek intenciói érvényesülnek ter­mészetesen a kulturális életben is. A támadás elsősorban az irók és, ami evvel együtt jár, az irodalom ellen irányult. Ezzel kapcsolatban több olyan megállapí­tás hangzott el, főleg itt nyugaton, hogy a kulturális közállapotok pontos analógiája az 1950-51-es helyzetnek. A jelenségek felületén valóban mutatkoz­nak ilyen hasonlóságok, de a lényegben bi­zonyos változások mégis felfedezhetők. Ab­ban a periódusban az aggressziv kultúrpoli­tikai követelések mellett még nem zárták el az úgynevezett utitársak munkásságának a le­hetőségét. Akkor még reménykedtek, hogy a « fejlődés során » elérkeznek a szocialista realizmus útjára azok is, akik ezt a módszert tagadták, vagy egyáltalán nem vettek tudo­mást róla. Abban az időszakban az irók egy­­része még hitt, vagy legalább is hinni akart a szocializmus építésének elvetélt módsze­reiben és igy hitt a szocialista realista iroda­lom építő funkciójában is. Ez az irói szemlé­let azonban már jóval a forradalom előtt más képletet nyert. A szocializmus építésének me­chanizmusa egy új osztályt termelt ki, a pro­letariátus, amelynek nevében a diktatúrát gyakorolták, deklasszálódott és a rendszerrel együtt került csődbe a szocialista realista iro­dalom kísérlete is. A hitből ellenkező előjelű bizonyosság lett, az állítólagos szocialista tendenciákról kiderült, hogy államkapitalista manőverezések — és ezt nemcsak az ország lakosságának túlnyomó többsége látta meg, de látniok kellett a rendszer vezetőinek is. Ezért már nem reménykedhetnek abban, hogy az irók a « fejlődés során » újra eljutnak a rendszer irodalmi támogatásáig és a leleple­zett éles osztálytagozódás után, amikor az ország lakossága két osztályra szakadt: a ve­zetők és a milliók osztályára, az utitársak a történelmileg is megnyilatkozott néptömegek útján haladnak. A népi irók munkásságával foglalkozó e­­lemzés nyíltan a népellenesség vádiát kiáltja feléjük és ez irodalmi analízis burkából nem­csak a fenyegetés pattant ki, hanem az a szán­dék is, hogv felidézze a háború előtti urbá­nus-népi ellentétet s bomlassza azt az egy­séget, ami 1953 után kovácsolta össze a ma­gyar Írókat. A kísérlet nem járt sikerrel. Minden fenye­getés és minden szónoklat üresen kong, ha visszhang nélkül marad. A pártnak ezt az ak­cióját nem követte semmiféle reflexió, és ez adott esetben hatásosabb válasz volt min­den vitairatnál. Ezután már csak kendőzés nélküli leszámo­lás következhetett és ez időben sem váratott magára sokáig. A párt kulturális elméleti bi­zottsága « A felszabadulás utáni magyar iro­dalom néhány kérdéséről » címmel terjedel­mes határozatot adott közre. Ebben már ker­telés nélkül száműztek mindenkit a magyar irodalomból, aki nem feltétlenül hive és pro­­pagátora a jelenlegi rendszernek. Tamási

Next

/
Thumbnails
Contents