Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1-3. szám
Hírünk a Világban 11 HAYNAU FOGADTATÁSA LONDONBAN A szovjet vezetők amerikai látogatásai alkalmából talán nem érdektelen feleleveníteni az 1848-49-es magyar szabadságharcot vérbefojtó Haynau tábornagynak angliai fogadtatását. Haynau 1950 szeptemberében Londonba látogatott. Nem hivatalosan ugyan, mert a nyugati kormányoknak akkor még nem jutott volna az eszébe hóhérokkal parolázni vagy velük együtt mutatkozni. Sőt nem is tábornagyi egyenruhájában, csak amúgy rangrejtve. Tudta, hogy gyilkosokat civilizált társadalomban nem szeretnek szabadon járni látni. Legalábbis száz éve még.... A londoni munkások még igy is tudomást szereztek ottlétéről s egy sörgyárban felismerték. Alaposan összeverték, megdobálták szeméttel; csak a rendőrség mentette meg a Themzébe hajítástól. A sajtó — változnak az idők... — nem a tömeggyilkos pártját fogta, hanem a tüntetőkét. « A táborszernagy úr úgy látszik nem is sejtette — irta az Illustrated London News — hogy minő iszonyattal kisérte Anglia minden osztálya az ő magyarországi tetteit. » És a kormány? Nem a vendégjogról szónokolt. Az osztrák követ tiltakozását az angol kormány azzal utasította el, hogy Haynautól tapintatlanság volt egy szabad ország területén mutatkozni. ( R.) « Akiknek szeme van a látásra és erkölcsi érzéke a jó és rossz elbírálására, azoknak nem kell bizonygatnom, hogy mekkora hibák élnek és virúlnak rendőrségünknél, milyen siralmasan működik az igazságszolgáltatásunk. Akik ezt eltűrik, lehetnek talán jó párttagok valahol, de állítom, hogy ellenségei a magyar demokráciának... ». A Kommunista Párt megfogadta a tanácsokat. A fenyegetések, a tömegerőre való hivatkozások nem szűntek ugyan meg, de az erő tényleges megmutatását döntő pillanatban az oroszokra bízták. A békeszerződés ratifikálásának, a szuverenitás viszszanyerésének ideje rohamosan közeledett, a külpolitikai nehézségek veszélye a többségi párt egyre határozottabb politikája nyomán az oroszok számára kényelmetlen lehetőségeket rejtegetett. A Kisgazdapárt politikája 1946 második felében olyan eredményeket mutat, melyek komolyan veszélyeztetik az orosz hóditás konszolidációját. A miniszterelnök vezetésével hivatalos kormányküldöttség látogat nemcsak Moszkvába, de Washingtonba is. Később a Parasztszövetség az « utca mozgósítására » a «parasztnapok» megrendezésével felel és százezres tömegeket hoz a fővárosba. A párt júniusi tízpontos követeléseit a Baloldali Blokk kénytelen elfogadni. Ennek nyomán az internálótáborok legnagyobb részének kapui meg, nyílnak. A közhivatali elbocsátások (B-Iista) revízióját meg lehet kezdeni. A rendőrség szervezetében a párt javára jelentős eltolódásokat sikerül elérni, sőt az orosz irányítás alatt álló kommunista fellegvárban, az Andrássy. ut 60-ban is kezd — bármily jelentéktelen mértékben is — a koalíciós elv érvényre jutni. A községi választások megtartása, mely a legroszszabb választási törvény esetén is újabb nyilvános kommunista vereségnek Ígérkezett, sokáig már nem halasztható. Minden fenyegetés ellenére — vagy talán annak következtében — a polgári demokrácia elveihez való ragaszkodás a magyarság minden rétegében egyre erősebb lett. A Kovács Béla vezetésével folyó ellentámadás során, az 1946 őszi pártközi értekezletek egyikén Rákosinak e nyíltan kimondott vád ellen kell védekeznie : « Az általános benyomás szerint a Kommunista Párt erőszakkal akarja a hatalmat megszerezni ». A kommunisták reakciója hevességben minden eddigit felülmúlt. Gerő igy nyilatkozik: « Az uj hinta politika épp oly veszedelmes, vagy még veszedelmesebb és károsabb az ország érdekeire, jövőjére, mint a régi volt ». (Amivel Gerő akaratlanul is egyenlőségjelet tett a hitleri Németország és a Szovjetunió közé!) Révai a pártkongresszus meg
