Hirünk a Világban, 1959 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1-3. szám

IX. évfolyam 1—3 szám.

1959 januárnt(/s-február

HÍRÜNK A VIIAGBAN

Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési dij: Északamerikában

P. O. Box 1005 Hungarian Bimonthly — Revista Húngara egész évre $ 4.00, félévre $ 2.00

WASHINGTON 13., D. C. Revue Hongroise Más országban havi két coupon

KÖRÖSI CSOMA SÁNDOR

175 évvel ezelőtt született a nagy magyar tudós. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi cikket.

Az Encyclopaedia Britannica igy emlékezik meg róla:

Csorna de Kőrös, Alexander (1784 - 1842), or, as the name is written in Hungarian, Körösi Csorna Sándor, Hungarian traveller and philologist, bom April 4, 1784, at Kőrös in Transylvania, belonged to a noble family which had sunk into poverty. He was educated at Nagy- Enyed and at Göttingen. In 1820, having received from a friend the promise of an annuity of loo florins (about 10 L.) to support him during his travels, he set out for the east to investigate the origin of the Magyars. He visited Egypt and then disguising himself as an Armenian he crossed central Asia to Tibet, where he spent four years in a Buddhist monastery studying the language and the Buddhist literature. To his intense disappointment he soon discovered that he could not thus obtain any assistance in his great object; but, having visited Bengal, his knowledge of Tibetan obtained him employment in the library of the Asiatic society there, which possessed more than 1,000 volumes in that language; and he was afterward supported by the government of Bengal while he published a Tibetan-English dictionary and grammar (both of which appeared at Calcutta in 1834). He also contributed several articles on the Tibetan language and literature to the « Journal of the Asiatic society of Bengal », and he published an analysis of the « Kan-Gyur, » the most important of the Buddhist sacred books. Meanwhile his fame has reached his native country and procured for him a pension from the government, which, with characteristic devotion to learning, he devoted to the purchase of books for Indian libraries. He spent some time in Calcutta studying Sanskrit and several other languages; but, early in 1842, he commenced his second

attempt to discover the origin of the Magyars. He died at Darjeeling on April 11, 1842, An oration was delivered in his honour before the Hungarian academy by József Eötvös, the novelist.

Életrajzírói megemlítik, hogy az akkori idők szokása szerint a szegény, tandijat fizetni nem hires erdélyi, nagyenyedi kollégiumban diákszolgaként végezte tanulmányait. Ez azt jelentette, hogy amig a tehetősebb társai a tanítás és a kötelező szorgalmi idő után játszhattak, vagy egyéb kedvteléseiknek élhettek, a kis Sándor, aki egyébként már diákkorában is gyenge legényke volt, társai szobáit, lábbelijét takarította, vagy a konyhán segített a szakácsnénak. Mégis, vagy talán éppen ezért ő mutatta fel osztályában a legjobb eredményeket. Szemlélődő, kutató természete korán jelentkezett. Már Nagyenyeden foglalkoztatta a nagy kérdés; mi a magyarság eredete? Szabad idejében, néha éjszaka is, bújta a kollégium hires könyvtárát, szeretett volna a magyarok őshazájáról valamit megtudni.

Kollégiumi tanulmányait osztályelsőként fejezte be. Jutalma egy évi 15 fontsterlinges ösztöndíj lett a hires Göttingai Egyetemen. Előbb teológiai tárgyakat tanult, de csakhamar átváltott Eichhorn professzornak, a hires nyelvtudósnak keleti tárgyú előadásaira. Hangyaszorgalommal vetette rá magát a keleti nyelvekre. Eközben ébredt fel benne megint a magyarság eredetének gondolata, ugyanis az arab forrásokban rendkívül sok utalást talált az ősi magyarságra. Egyetemi tanulmányai során is kitűnt nagy tehetségével, kitartó szorgalmával; professzorai számos alkalommal részesítették nyilvános dicséretben. Göttingai tanulmányainak harmadik éve vé