Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2-3. szám
Hírűnk a Világban 19 Veress Sándor svájci működése „A konzervatórium zeneszerzési osztályának hangversenye — írja a berni Der Bund (1958, VI. 27—28) — jele annak, hogy milyen nagy mértékben inspiráló és termékeny hatású egy jelentős művésznek és tanárnak a jelenléte, mint amilyen Veress Sándoré Bernben. Veress profeszszor öt tanítványának művei azt mutatták, hogy itt nálunk olyan tehetségek működnek, akiket komolyan kell venni. Minden téren meglepően biztoskezű munkát, stílusbeli egység és formai zártság iránti érzéket lehetett tapasztalni... (5 közül 4-nél) mindig újra előtérbe nyomult egy olyan határozott kifejezési vágy, mely minden esetben megtalálta személyes kifejezési formáját is, bár természetesen a mintaképek is, pl. Bartók és maga Veress, többéke vésbé átcsillámlottak a műveken." Veress Sándor berni működésének újabb jelentős állomása volt ez az est. A svájciak szinte egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy kifejezzék hálájukat a magyar zeneszerzőnek. Amikor az elmúlt esztendőben Veress ötvenedik születésnapját ünnepelték, pl. a berni hangversenyét (ahol az ő s fiatal svájci szerzők műveit játszották) a Der Bund (1957, II. 7.) „nemcsak a modern zenének, de az egyetemes zeneművészetnek tett szolgálatnak" minősítette. A lap ezt írta Veress zenéjéről: „A csodálatraméltó Veress zenéjében a sokoldalúság a szellemi egység ellenére; valami, amire már Mozart is tudatosan törekedett és néhány mai zeneszerzőnek is célja: a nagyközönségnek is nyújtani valamit, ugyanakkor a tapasztalt zeneértőt is kielégíteni." Ugyanezzel a koncerttel kapcsolatban a Neue Zürcher Zeitung (1958, II. 16.) ezt írta: „(Az .Hommage à Paul Klee' c. műve) különösen alkalmas volt arra, hogy a zeBartók Béla: Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát. neszerző jelentős személyiségét megvilágítsa. Ebben a műben megmutatkozik a szilárd, gyakran erősen ellenpontos szerkezet kapcsolata az élettel teli, ritmikus indulati elemekkel és a gondolat egyéni kifejezési képességéé a gondolat kívülálló számára is érthető formábaöntésével." Még ugyanebben a hónapban került sor Veress egyik másik alkotásának a svájci bemutatója. A Nouvelle Revue de Lausanne (1957, II. 27.) írja a hangversenyről: „A műsor eseménye a magyar zeneszerző, Veress Sándor, 1952-ben készült Concerto zongorára, vonószenekarra és ütőhangszerekre’ c. müvének első svájci előadása volt... Nagy kedvünk volna ezt a művet mindjárt két mesterének, Bartóknak és Kodálynak a művei mellé helyezni. Ha hatottak is rá ezek a mesterek — s ez természetes —, akárcsak később Schoenberg, Veress mégis csak egy nagyon határozott egyéniséget, egyéni stílust alakított ki. Van bizonyos rokonság Bartók híres „Zene vonósokra, celestára és ütőhangszerekre" c. műve s Veress versenyműve között, legalábbis ami az inspirációt és a sikeres megvalósítást illeti. Itt valóban két mesterművei állunk szemben ..." Hosszan ír a Veress-műről a Feuille d'Avis de Lausanne (1957, II. 288) is. Következő hónapban adták elő Veress Vonóstrióját, melynek bemutatója az 1954- es velencei Biennálén volt. „A hangverseny kétségtelenül legérdekesebb száma — írja a Feuille d'Avis de Lausanne (1957, III. 18.) — a ,Trio ad archi' volt Veress Sándortól... Az andante egészen különleges intenzitású. Gyönyörű éneklő dallamok rendkívül poétikus atmoszférát teremtenek. A hangszerek úgy versenyeznek egymással, mintha egy egész kamarazenekart hallanánk. Micsoda gondolatok és ötletek vannak ebben a műben!" Idén márciusban volt Veress „Sancti Augustini Psalmus"-ának a svájci bemutatója. „Kérdezhetnék, — írja a Der Bund (1958, III. 20.) — hogyan juthat napjaink egyik zeneszerzője arra a gondolatra, hogy Augustinusnak a donatisták ellen írt zsoltá
