Hirünk a Világban, 1958 (8. évfolyam, 1-3. szám)
1958 / 2-3. szám
14 Hírűnk a Világban SALÁTA KÁLMÁN 1917-1958 Irta: Hám Tibor Saláta Kálmán váratlan és korai halála barátai, tisztelői és hivei számára még ma is fájdalmas űr és veszteség. Élt 41 évet, meghalt szeptember 13-án, a férfikor delén, az alkotási kor tetőfokán. Az emigrációból úgy távozott el, hogy tudomást sem igen vettek róla, észrevétlenül, mint ahogy itt élt az utóbbi 5—6 esztendőben, elfelejtve és agyonhallgatva. Ez adja kezembe a tollat, hogy személye és életműve ne tűnjön el nyomtalanul és megemlékezés nélkül, abban az emigrációban, amelynek megteremtésében és megszevezésében oly tevékeny része volt. És ha élete s eszméi nem is találtak megértésre, hát halála után — amikor a politikai féltékenység, vetélkedés és ambició nem óhajt vele sorsközösséget vállalni — életművéből és karakteréből legalább merítsenek tanítást, bölcseséget és okulást. Talán korai írni róla, hiszen alig pár hónapja, hogy meghalt. Politikai tevékenysége, közéleti pályája azonban tulajdonképpen befejeződött 1951-ben. Hét év távlata elegendő, hogy képet alkossunk róla s a száműzöttek és otthon élők számára megrajzoljuk helyét a magyar közéletben. E lap keretébe nem illik politkusról írni, sem egy elhúnyt politikai pályafutásáról; még a lapszerkesztőhöz fűződő közismert baráti kapcsolatai sem adnak erre mentséget. De Saláta Kálmán helye és szerepe a magyar közéletben nem napi politika kereteibe tartozik. Eszméi, törekvései és életműve a magyar történelem évszázados tradícióinak, meg - megismétlődő szabadságharcainak s a Nyugattal való eszmei kapcsolatainak jelenkori szerves láncolatába illik, s mint ilyen e lap kereteihez méltó. Saláta Kálmán a Dunántúl földjéből származott, ahová annyiszor tért vissza erőt meríteni élete küzdelmeihez. Hat éves volt mikor apja, húszéves, mikor anyja meghalt. Az árvaság mély pszichológiája érlelte egyéniségét egy kissé mindig egyedülállóvá, szigetté. A budapesti piarista gimnázium nyolc esztendeje döntötte el élete irányát s szabta meg pályáját. A katolikus nevelés nemcsak általánosságban a vallással, de a különös piarista jelleggel, az „intellektuális vallásosságai" jegyezte el, és jóllehet nem lett tagja a katolikus egyház klérusának, a papi breviáriumot naponta elmondta egy életen keresztül. A klasszikus hagyományok, az életet, a mai modern életet a történelem nagy távlataiban néző, a görögség, rómaiság mai életben is élő szellemisége ott érződött szellemében és magatartásában. Kiművelt elme volt. Tacitus, Plato és a korai egyházatyák kedvenc olvasmányai. Éles elméje számtalanszor ejtette bámulatba barátait, amikor a latin klasszikusokból vagy Homéroszból idézett hibátlanul. A második döntő élmény Saláta Kálmán számára a cserkészet volt. A cserkészetnek Sik Sándor alkotta, a jellemnevelés mellett magyarságot formáló iránya. Itt nyílik meg Saláta Kálmán szeme a magyar élet nagy problémáira; a szociális kérdés, a parasztság helyzete itt válik egész életre szóló programmá számára. Az akkor még Sik Sándor hagyományain járó Bátori József cserkészparancsnok az első, aki életére nagy hatást gyakorolt. Az egyetem, a jogi fakultás — amelyet summa cum laude végzett el — még szélesebbre nyitja a magyar élet és társadalom ekkor már krízisbe hajló problémáit Saláta Kálmán előtt. A DICS, a piarista iskolát végzett növendékek klubja — mint valamikor a francia szalonok, vagy a jakobinusok klubja, bár más úton — szinte lombikban nyújtotta eléje a magyar társadalom problémáit. A társadalom minden rétegének, paraszti, munkás, intellektuel s a felső vezető réteg
