Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1957-10-01 / 10-12. szám
Hírünk a Világban 5 A budapesti események ezek voltak: míg Grősz püspök békefelhívásokat bocsátott ki, Mindszenty bíboros, akit felkelők szabadítottak ki október 30-án, dicsérte a felkelőket, nyugati segítséget kért és célzást tett arra, hogy kész egy antikommunista kormányzat élére állni. Az izgatott Nagy, abban a reményben, hogy a felkelőket fegyverletételre tudja bírni, november 1-én a szovjet nagykövettel közölte, hogy Magyorország felmondja a varsói egyezményt, nyugati segítségért folyamodott, az ENSZ beavatkozását sürgette és az összes szovjet erők azonnali kivonását követelte. Egyiptomban az izraeli hadsereg október 29-én nagyarányú offenzivát indított az angol-francia politika nyilvánvaló beleegyezésével, akik egyiptomi repülőtereket kezdtek bombázni november 1-én és Szuez elfogalalására készültek. A moszkvai vezetők egy szovjetellenes magyarországi rezsim s nyílt közelkeleti háború lehetőségével kerültek szembe, aminek következtében elhatározták, hogy a magyar forradalmat erőszakkal leverik." (467) A magvar forradalomnak és szabadságharcnak ezt a különös beállítását talán Schuman professzor úr ama mondatai magyarázzák meg a legjobban, amelyek az említett New International Yearbook 1949- es kötetében találhatók: „Az egyszerű ember Mag/arországon (1949-ben) szemmelláthatólag kevesebb érdelődést mutatott a „szabadság" vagy „igazság" eszméi iránt, mint a béke, a föld, a kenyér, az állások és szórakozási, üdülési lehetőségek, valamint a társadalombiztosítás iránt. Mindezekben az uralkodó vörösök alattvalóik többségének igen értékes és kézzel fogható előnyöket nyújtottak." Louis Fischer az egyik legelismertebb orosz szakértő Amerikában Nem amolyan tudós ugyan, akinek „mélyreható" elemzései a valóságtól gyakran messze elrugaszkodnak, vagy aki egyéni elfogultságait öltözteti tudományos mezbe, hanem nyíltszemű újságíró, aki józanul figyeli az eseményeket, s aki előtt a történések épp ezért sokkal világosabban nyilatkoznak meg. Miután rendkívül hosszú ideig élt a Szovjetunióban mint laptudósító, 1957-ben ismét meglátogatta riporteri működésének színterét. Erről szól nemrég megjelent könyve: „Üjra meglátogattam Oroszországot". (Fischer, Louis. Russia revisited; a new look on Russia and her satellites. Garden City, N. Y., Doubleday, 1957. 288 p.) íme néhány idézet belőle: „Csehszlovákia kulturálisan és technológiailag a leghaladottabb ország Keleteurópában, de ugyanakkor ő vezet a lazsálásban is a csatlósok közt. A másik három Románia, Bulgária és Albánia. A nemzeti függetlenségért és személyes szabadságért folytatott küzdelem terén Lengyelország és Magyarország népei messze maguk mögött hagyták ezt a négyet." (150) „Az 1956 október-novemberében lejátszódott magyar forradalom igazolja az új hitet az emberekben és a hősiesség, becsület, tisztesség és szabadságszeretet egyszerű erényeiben. Tizenegy évi kommunista uralom Magyarországon az emberi lelket érintetlenül hagyta; a Kreml kísérlete, hogy úrrá legyen felette, megbukott. A szív süket Oroszország frazeológiájára. Moszkva csődbe jutott; vannak tankjai és börtönei, de nincsenek ideái vagy ideáljai. ... A pesszimisták, a kasszandrák, George Orweli az ,,1984"-ben azt állították, hogy az embert a diktátorok robottá változtatják; az emberi nem mint rabszolga fogja folytatni életét. Ez nem igaz. Magyarország bizonyítja, hogy nem a kommunizmus a jövő. Ez nem a totalitarianizmus kora. Hanem a szabadságé és az imperializmus alól való felszabadulásé. Ma(Folytatás a 8. oldalon) KODÁLY ZOLTÁN: Petőfi szemrehányóan kérdi a nemzettől: „mikor ébredsz önérzetre?" Nos, Bartók művei erre az önérzetre is tanítanak, mégpedig minden internationalizmusa ellenére, sőt éppen azért: magyar önérzetre, bátorságra ... (1955)