Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1957-07-01 / 7-9. szám

Hírünk a Világban 5 ban valóban seriff lett belőle. „1852-ben —• folytatja az amerikai könyv — a kaliforniai törvényhozás képviselőjé­vé választották, ahol azonnal vezeLő szerep­re tett szert. San Diegoba azonban már nem tért vissza, figyelme San Maleo megye felé fordult. Intézkedett, hogy Európá­ból szőlőtőkéket hozzanak. Ezek közt volt az Alexandria (alexandriai musko­tály) és ezért őt kell tekintenünk a jelen­legi kaliforniai mazsola-ipar atyjának. Utána féltucat különböző tőkefajtát kapott Magyarországról. Azonban Haraszlhy ezredes (valahol Sauk City és Kalifornia közt megszűnt gróf lenni és ezredes lett) hamarosan rá­jött, hogy San Mateo megye nem valami eszményi vidék a szőlőnek, és 1856-han So­noma Valley-ban szerzett egy földsávot, ahová átvitte feleségét, növekvő számú gyer­mekeit és apját, a szelíd és tudós-szerű ,öreg generális’-t, valamint ingóságait. Az a felfedezés, hogy Sonomából származnak a legjobb ferences borok, bizonyára némi hatással volt választására. Két év alatt 85.000 tőkéből álló szőlőhegye volt és460.000 gyökeres szőlővesszője. Vesszőt és sző­lőlövet szinte tékozlóan osztogatott és Ha­raszlhy első nagyobbarányú szétosztásából keletkeztek bizonyos varielások, amelyek azóta a kaliforniai szőlőmívelés főtermé­nyeivé váltak, köztük a Flame Tokay, az Emperor, a Riesling, a Traminer. Előadá­sokat is tartott s tanulmányokat irt mező­­gazdasági társaságok számára. Nagyarányú tunyaságot kelleti legyőznie. A U. S. Patent Office 1856-os jelentése (ez volt a Földmívelésügyi Minisztérium elődje) nem említi Kaliforniát, bár szőlő­ről és borászatról hosszan számol be. Ha­­raszthynak azonban sikerűit egy egész csomó olyan embernek az érdeklődését fel­kelteni, akiknek nevei a kaliforniai szőlő míveléssel szinte egyértelműek lellek: Charles Krug, Jacob R. Snyder, Emil Dresel, Jacob Gundlach, stb. 1861-ben Ha­raszlhy meggyőzte az államot, hogy egy Szőlészeti Bizottságot állítson fel s őt ne­vezze ki elnökének. E címmel felszerel­ve saját költségén európai szőlészeti körútra indult Attila és Árpád nevű fiaival. Az ezredes visszatérte után még nagyobb véleménnyel volt Kaliforniáról, mint aze­lőtt. Magával hozott kétszázezer tövet s vesszőt, köztük Európa összes fontos sző­lőfajtáját. Ezeket faiskolába ültette el, majd szétosztotta kisérleli célokra. Nem kétsé­ges, hogy lelkesedésében egy csomó cím­két összekevert és hibákat követeti el. Mé­gis valamivel több mint egy évtized alatt erőfeszítései Kaliforniái az európai szőlő­mívelés két évezredes eredményeivel aján­dékozták meg. Miután ezt véghezvitle, el­tűnt a színről, majdnem olyan hirtelen, ahogy megjelent. A nagvratörő borászati vállalkozás, amit alapított, tönkrement. Ha­­raszthynak nem volt üzleti érzéke.“ A könyv nem tudja, mi történt Harasz­­thyval azután, hogy a kaliforniai szőlőter­melést megindította. Arról se látszik tudni, hogy egy ideig mással foglalkozott, új mes­terségbe fogott: aranyfinomilót s olvasztót alapított. Banküzlele is volt s milliomos lelt. Azonban rövidesen visszatért a szőlő­termeléshez, még 1857-ben. Hanem borá­szati részvénytársasága bukása után végleg búcsút mondott az Egyesült Államoknak. Nicaraguában cukornádültetvényre s cu­­korgj'árlásra szerzett szabadalmat. Egyszer kilovagolt a közeli folyó partjára és soha többé nem tért vissza. Talán az aligátorok falták fel fürdés közben. A könyv világot vet arra a rejtélyre is, amely minden magyarban felmerül, amikor „Tokay“-t kóstol Amerikában. „Az ismert vörös Tokaj' valójában nem az igazi Tokaji szőlő Magyarországról (amit viszont Fur­­miut-nak hívnak), hanem egy arab szőlő­fajta, neve Ahmar abu Ahmar, vagyis ,Vö­rös, a Vörös atyja1.“ Hiába követelt el azonban mindent Ha­­raszthy a szőlőmívelés meghonosítására Amerikában, bizonyos határon túl sohasem fog az továbbfejlődni. Okát fia, Haraszlhy Árpád, világította meg a legjobban: „Sikerünknek nagy akadálya az, hogy az átlag amerikai whisky ivó, vizivó, kávéivó, teaivó s ennek következtében egyenesen ki­hívja a gyomorbajt; nem ismeri a hasznát vagy értékét a megfelelő időben s mérsé­kelt mennyiségben fogyasztott tiszta köny­­nyű bornak. Az a feladat áll előttünk, hogy megtanítsuk népünket, hogyan kell bort inni, mikor kell s mennyit keil.“ (R)

Next

/
Thumbnails
Contents