Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1957-04-01 / 4-6. szám
Hírünk a Világban 11 TALLÓZÁS „Egykor ez a nép török fizikai vonásokat viselt magán és még ma is látszik néha leszármazottam az ázsiai nomádok kiugró lapos járomcsontja. . . A magyarok terrorizálták a szomszédos népeket s tartósan kiérdemelték a vadság és embertelenség hírnevét; azt mondják, az embert préda utáni éhségük miatt hívták őket,Hungarian'-eknek (hungry éhes)“ (9.) „(1883 után) az állami középiskolákban magyar volt a tanítás nyelve és az iskolákat teljesen elmagyarosították ... A munkások és tanulók számára a magyar idegen nyelv volt, és megtanulni ezt a nyelvet nem volt könnyű feladat. S természetesen a magyart nem lehetett a királyságon kívül használni, mivel ázsiai nyelv... A magyarban rőfnyi hosszúságú szavak vannak, teletömve mássalhangzóval; valódi nyelvzsenit követel meg az ilyen szavak használata: ,legmegvesz'.e~elhet:t'enehbcknek' "... (261-262). „Az Aranybulla, a Magna Charta magyar megfelelője, alapján . . . minden szabad ember, minden nemes résztvehetett az uralkodó megválasztásában, ami szélesebbkörű választójogot jelentett, mint amilyen 1832-ben Angliában volt érvényben, és bizonyos körülmények közt a nemesség törvényesen ellenállhatott a koronának, oly messzemenően, hogy fegyvert is használhatott.“ (11) (Arthur J. May. THE HAPSBURG MONARCHY, 1867-1914. Cambridge, Harvard University Press, 1951. 532 p.) „A honfoglaláskori magyarok, akiket Árpád vezetett Magyarországra, csak kis mértékben voltak mongoloidok ... A magyarok többsége a finn típushoz tartozott. A korai finnek lényegileg, sőt talán teljesen európaiak voltak, ez vitathatatlan A finn-ugorok eredetileg tisztán európai fajúak voltak.“ (233, 225, 226) (Carleton Stevens Coon. THE RACES OF EUROPE. New York, MacMillan, 1939. 739 p. ill us.) „(Rendszeressége, a nyelvtani nemek hiánya, stb. miatt) Jacob Grimm, a veterán nyelvész, elsőként emelte ki a magyar nyelv érdemeit és mintának ajánlotta mindenki számára, aki mesterséges nyelv tervezésével foglalkozik.“ (193, 494) (Frederick Bodmer. THE LOOM OF LANGUAGE. New York, Norton, 1944. 692 p.) „Népek, amelyeknek a nyelve egyszerű, aránylag pontos megszokott helyesírású, mint az olasz, a magyar vagy a finn, nem zavarodnak össze írás és beszéd közben, és sokszor meglepetéssel nézik az angolul írók félreértéseit.“ (40) (Robert A. Hall. LEAVE YOUR LANGUAGE ALONE! Ithaca, N.Y. Linguistica, 1950. 254 p.) „ . . . A magyarok olyanok, mint a kínai mandarinok, rigor mortis merevségű világban élnek; az oroszok frissessége, mely talán az amerikaiakéhoz hasonló, megbotránkoztatta és sértette őket.“ (47- 48) (Alexandra Orme. COMES THE COMRADE! New York, Morrow, 1950. 376 p. illus.) „A szláv népcsaládba az oroszok, finnek, bulgárok, szerbek, bosnyákok, a magyarok, horvátok, csehek, lengyelek és litvánok tartoznak... A szláv család azokat az európai népeket foglalja magában, amelyek az eredeti árja faj jellegét a legtökéletesebben őrizték meg. Magasak, erőteljesek, jóalakúak, és míg ebben a tekintetben a kaukázusi típusra emlékeztetnek, a mongol típus legfontosabb vonásai is megvannak bennük...“ (113) „A szeparatizmus bizonyos szeretete, hajlam lázadásra a hatalom igája alatt, volt e népek szerencsétlensége. Már korán egymással vetélkedő nemzetiségekre különültek s csak kevés képességük volt a maguk kormányzására. Anarchia volt politikai állapotjuk, és ennek tulajdonítható Lengyelország és Magyarország szerencsétlensége, melyeket jelenleg majdnem eltöröltek Európa térképéről.“ (116) (Az oroszok, finnek, bolgárok, szerbek és bosnyákok ismertetése után következik:) „A magyarok különböznek más népektől nyelvükben és viseletűkben. Középnagyságúak, hajuk fekete. Harcias jellemüek és civilizációjuk felette áll a szláv család többi ágaiénak. „Causeries Géographiques“ c. könyvében M. Duruy közli benyomásait egy 1861-i pesti útjáról. A lakosság pompás szerinte. A nők eszesek és elbájolok. Ruhában nem nagyon különböznek a férfiaktól...“ (146-147) „A piacon, mondja M. Duruy, csoportokat lehet látni, amelyek Attila vad hordáira emlékeztetnek. M. Duruy már-már azt hitte, hogy ,Isten ostorá'nak egyik társát látta. Ez nyilván egy parasztféle volt, laposorrú, kerekszemű, nagy kiugró pofacsontú és lelógó bajúszú... A magyar nyelv erőteljes, hasonlatokkal teli s csupa torokhang, mely úgy látszik az arabból ered, míg bizonyos lágy és simogató hanglejtése az olaszra emlékeztet bennünket. A szláv családot képező többi fajról, éspedig a horvátokról, a csehekről, a litvánokról és a lengyelekről. nincs semmi különös mondanivalónk.“ (148- 149) (Louis Figuier. THE HUMAN RACE. New York, Appleton, 1872. 548 p. illus.)
