Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-3. szám
Hírünk a Világban 3 40 MAGYAR REMEKMŰ Irta: Dr. WILLIAM H. F. LAMONT A regényirodalomról szóló egyetemi előadásaim során néhány magyar regényt szerettem volna ismerteim. E célból barátomhoz, a boldogult Reményi József professzorhoz fordultam tanácsért. Megkérdeztem tőle, mii tekint a lü legnagyobb magyar regénynek. Ö közölte saját véleményét, de azt ajánlóba, hogy Írjak a budapesti, szegedi, debreceni és pécsi egyetemek irodalomtanárainak is. Dr. Reményi egyúttal megadia azoknak a magyar tudósoknak a nevét is, akik Németországban, Olaszországban, Franciaországban és más országban élnek. Mindegyiküknek írtam. Összevetve válaszaikat, 40 nagy regénynek a következő listáját kaplam: Eötvös József Kemény Zsigmond Jókai Mór Jókai Mór Jókai Mór Mikszáth Kálmán Gárdonyi Géza Gárdonyi Géza Herczeg Ferenc Molnár Ferenc Mikszáth Kálmán Krúdy Gyula Falu jegyzője, 1845 Zord idő, 1862 Az új földesur, 1863 A kőszívű ember fiai, 1869 Az aranyember, 1873 Szent Péter esernyője, 1895 A láthatatlan ember, 1902 Egri csillagok, 1901 Pogányok, 1902 Pál-utcai fiúk, 1907 A fekete város, 1911 A vörös postakocsi, 1913 Szabó Dezső Herczeg Ferenc Makkai Sándor Kosztolányi Dezső Babits Mihály Zilahy Lajos Móra Ferenc Gulácsy Irén Tamási Áron Móra Ferenc Nyirő József Kós Károly Kassák Lajos Móricz Zsigmond Móricz Zsigmond Surányi Miklós Karinthy Frigyes Márai Sándor Kodolányi János Móricz Zsigmond Illyés Gyula Németh László Wass Albert Déry Tibor Márai Sándor Wass Albert Veres Péter Tamási Áron Az elsodorr falu, 1919 Az élet kapuja, 1919 Az ördögszekér, 1925 Édes Anna, 1926 Halálfiai, 1927 Két fogoly, 1927 Ének a búzamezőkről, 1927 Fekete vőlegények, 1927 Abel a rengetegben, 1932 Az aranykoporsó, 1932 Üz Bence, 1933 Országépitő, 1933 Egy ember élete, 1934 Erdély, 1935 A boldog ember, 1935 Egyedül vagyunk, 1936 Utazás a koponyám körül, 1937 Vendégjáték Bolzanoban, 1940 Juliánus barát, 1940 Rózsa Sándor, 1942 Húnok Párizsban, 1946 Iszony, 1947 Adjátok vissza a hegyeimet, 1948 Felelet, 1950 Béke Ilhakában, 1952 Elvész a nyom, 1952 Szegények szerelme, 1952 Bölcső és bagoly, 1953 ges megsértéséi. Kiszámiloll provokációkra, helyi erőszakosságok sorára sem reagált. Mindez hiábavaló volt. A hamis összeesküvési vádakkal megindult végső támadás bizonyságot lett arról, hogy a megszállók és belső cinkosaik nem békés együttélési, népek közötti méltányos barátságot, hanem meghódolást akarnak. Az összeesküvési per tapasztalatai után a magyar népnek nem volt semmiféle erkölcsi kötelessége vagy logikai indítéka arra, hogy a szovjettel és a kommunistákkal szemben még egyszer politikai eszközöket, diplomáciái és más szépen hangzó, de csak a nemzetközi erkölcsnek legalább a minimumát elfogadó felekkel szemben eredményt ígérő eszközöket alkalmazzon. 1945-47-ben a magyar nép a politika minden eszközét felhasználta szabadsága viszszaszerzésére. 1956-ban pedig a harc minden rendelkezésére álló formáját és eszközét kimerítette. Senkinek sincs joga többet követelni tőle. Az összeesküvés tanulsága, 1956 forradalmának összeomlása ugyanazt bizonyítja: azoknak, akik minden ünnepnapon és a közbeeső hétköznapok nagy részén is minduntalan a szabadságról szónokolnak, akik állandóan azL hajtogatják, hogy a rabnépek szabadságának helyreállítása ünnepélyes célkitűzésűk: azoknak a szép szavakon és a történelmi pózokon túlmenően aktiv és hathatós segítséget kell nyujlaniok ennek a szabadságnak a helyreállilásához. (F.)
