Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-3. szám

Hírünk a Világban társadalmi és politikai csoportosulás e valóságos inszurrekció — annyira külön­böző elemeit nagy és egyenlőtlen megter­helésnek telte ki. Ennek éppen az volt a célja, hogy a frontot a legnagyobb feszült­ség vonalai mentén szétrobbantsa. A kü­lönféle társadalmi rétegek, a különböző egyházak, foglalkozási csoportok más-más nyomás alá kerültek. A fogásokban soha­sem szűkölködő kommunista taktika min­den elkövetett, hogy a kisebb nyomás alatt álló csoportokkal elhitesse, hogy a távo­labbi jövőben sem kell semmitől sem tar­tamok, hogy csak egy kicsiny — akkor éppen reakciósnak kikiáltott — csoport elleni akcióról van szó... Ilyenkor kel­lett az összeesküvőknek és más hasonlóan gondolkozó egyéneknek és csoportoknak fellépni, hogy a kommunista szalámizásL megakadályozzák, vagy legalább is lelas­sítsák. Hogy harcba vigyék azokat, akik a nyomás pillanatnyi hiánya miatt talán elkényelmeskedték volna a küzdelmet és megtartsa az érdeklődését azoknak a ré­tegeknek is, amelyek a történelem kérlel­hetetlen logikája szerint akkor is kény­telenek lettek volna korábbi anyagi és po­litikai helyzetük radikális romlását tudo­másul venni, ha kommunisták nem is lel­tek volna Magyarországon. A december-januári letartóztatások ki­kapcsolták ezt a rendkívüli hasznos cso­portot. A rákövetkező hetek eseményei megmutatták, hogy ezzel a kommunistáéi­­lenes összefogás értékes eleme ment ve­szendőbe. A front összetartó kapcsai úgy meggyengültek, hogy aránylag rövid idő alatt sikerült akcióképességét megszüntet­ni. A bomlás politikai síkon volt a leg­gyorsabb: a kommunista szalámizásnak minden akadálya megszűnt. Az összeesküvők mérhetetlen kommu­nista rágalomhadjárat célpontjává leltek. Ennek részleteire itt nincs hely, de nem is szükséges kitérni. Csak azt kell öröm­mel megállapítani, hogy a szabad világ köz­véleménye átlátott a szitán, a rágalmak­nak nem adott hitelt. A megszállók ési cinkosaik manőverei eredménytelenek ma­radtak. Sem az összeesküvőknek kikiál­­tottakal, sem a magyarságot nem lehetett megrágalmazni. Ebben nem kis szerepe volt annak a következetességnek, amellyel az összeesküvők tekintélyes része két meg­szállás alatt viselkedett: mindkettőben ál­dozatosan védve a nemzeti függetlenség minden pártszem ponton, osztályérdeken és ideológián felülemelkedő ügyét. Az összesküvésre nemcsak a tízéves for­duló miatt kell visszaemlékezni. És az emlékezésnek nem is egyedül az a célja, hogy egy csoport hűséges és bátor magyar ember emlékét életbentartsa. Az elmúlt évtizedben a magyar nép a hősök és vér­tanuk olyan a történelemben párját rit­kító koszorújával kápráztatta el a világot, hogy ebben a végtelen sorban szinte tiszte­letlenség egyeseket kiemelni még akkor is, ha éppen ezek nyitották meg vagy vol­tak az elsők között a hosszú sorban. A megemlékezést aktuálissá az októberi magyar forradalom teszi. A tétlenségre és gyávaságra mentséget keresők szeretik hangoztatni, hogy a magyar forradalom elbukásában a magyar nép mértéktar­tásának hiánya volt a főtényező. Ha a magyarok nem nyúltak volna erőszakhoz, ha hajlandók leltek volna valamilyen kom­promisszummal megelégedni... hajtogat­ják a más bőrére oly könnyen engedékeny­­kedők — (közben persze szívesen elsikla­nak afölött, hogy az elmúlt években éppen ők szerették annyira hangoztatni: „a sza­bad világ sohasem nyugodhatik bele.“) Ezekre a támadásokra és álmenlségekre éppen az összeesküvés adja meg a csallanó cáfolatot. 1945-47-ben a magyar nép nem erőszakkal, hanem politikai eszközökkel; nem türelmetlenül, hanem jóbi mértéktar­tással és önfegyelemmel törekedett a min­den nép elidegeníthetetlen örökjogát: a függetlenséget visszaszerezni. Nem tünte­tett. Egy barbár csordának minden garáz­dálkodását szó nélkül tűrte. Mikor poli­tikai állásfoglalásra került sor, azt is bé­késen, csendesen, minden fenyegetés nél­kül, sok nyugati államban és a demokrá­ciára maguknak szabadalmat követelő kö­rökben sem mindig előforduló tisztaság­gal és általános részvétellel lefolyt válasz­tásokon lelte. A választás után is meglepő mértékletességet tanúsított: minden módon igyekezett kerülni a leszavazott megszállók érzékenységénék és presztízsének fölösle-

Next

/
Thumbnails
Contents