Hirünk a Világban, 1957 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1957-01-01 / 1-3. szám

1957 január—március • • VII. évfolyam 1—3 szám. HÍRÜNK A VILÁGBAN Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési dij: Északamerikában P. O. Box 1005 Hungarian Bimonthly — Revista Hungária egész évre $ 4.00, félévre $ 2.00 WASHINGTON 13., D. C. Revue Bimensuelle Hongroise Más országban havi két coupon EGY ÉVFORDULÓN Tíz évvel ezelőtt ezekben a napokban Magyarország izgalmas órákat élt: az úgy­nevezett összeesküvési ügy napjait. Decem­ber közepén kezdődtek a letartóztatások. Január elejéig azonban csak egy aránylag szűk réteg: az akkor már élet-halál harcol vivő Kisgazda és Kommunista pártok veze­tősége tudott az eseményekről. December tizenhatodika és január ötödiké között a nyilvánosság teljes kizárásával folyt a harc az összeesküvők, de valójában az ország sorsa felett. Ennek a harcnak voltak biz­tató fordulatai. Voltak pillanatok, amikor úgy tűnt, hogy sikerül a kommunista hamis vádak egész szövevényét visszafordítani a gyártókra és a magyar függetlenség ma­radványainak eltiprásán acsarkodó kom­munisták saját kelepcéjükbe bonyolódnak. Ehhez azonban nem kedvezett a nemzet­közi helyzet. Elsőizben ekkor bizonyoso­dott be, hogy a magyar szabadságot hat­hatós külső támogatás nélkül nem lehet helyreállítani. Januárban még az volt a remény, hogy az egész ügy megáll a Kis­gazdapárt néhány fiatalabb tagjának letar­tóztatásánál. Ezeknek a fejét Rákosi már korábban is ismételten követelte. Febru­árra azután a legoptimistábbak is tisztán láthatták, hogy Rákosinak nincsenek felté­telei: az egészet akarja. Kovács Béla nevét is belevonták az ügybe. Aki tisztában volt a magyar belpolitikai élet valóságos össze­függéseivel, az előtt ennek a mindent átfogó jelentősége egy pillanatig sem maradhatott kétséges. Sajnos azonban a küzdelemnek ez a má­sodik fázisa már megkezdése előtt eldőlt. Az összeesküvési ügy első szakaszának ugyanis éppen az volt a főcélja, hogy meg­bénítsa a magyar politikai ellenállást. A szovjet megszállás állandósításának előhar­­cosai ugyanis nagyon világosan felismerték azt a szerepet, amelyet az összeesküvők viszonylag kicsiny és a nyilvánosság előtt keveset szereplő csoportja a valóságban játszott. Az összeesküvők között a társadalom min­den rétege, minden magyar foglalkozás, minden felekezet papja, sőt minden politi­kai árnyalat képviselve volt. Az összees­küvők ennek megfelelően sok mindenben különböztek, de három pontban feltétlenül egyetértettek. így egyetértettek abban, hogy az első magyar politikai feladat az ország függetlenségének és szuverenitásának hely­reállítása. Egyetértettek abban, hogy az országnak a maga sorsát demokratikusan, a demokrácia eszközeivel, a legszélesebb magyar tömegek aktiv részvételével kell kialakítania. Végül egyetértettek abban is, hogy a magyar függetlenség, a magyar de­mokrácia szilárd társadalmi alapja egves­­egyedül csak a magyar parasztság széles tömege lehet. Ebbe a három alapelvbe vetett hitlel ez a viszonylag kis csoport minden magyar társadalmi réteg, felekezet, és társadalmi erőcsoport felé fennálló összeköttetéseit igen hatékonyan tudta felhasználni a törté­nelem kirótta feladat — a megszállókkal és csatlósaikkal szemben kialakult társa­dalmi és politikai front egységének csendes és szívós szolgálatára. Erre a munkára igen-igen nagy szükség volt. Ez a korszak a rohamos társadalmi és politikai változások ideje volt. Ez a változás a kommunisták és szövetségeseik­kel szemben az országért és népéri küzdő

Next

/
Thumbnails
Contents