Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1956-11-01 / 5-6. szám
Hírünk a Világban 5 "A MAGYAR NÉV MEGINT SZÉP LESZ" A miskolci ÉSZAKMAGYARORSZAG irta november 1-én ilyen című vezércikkében a következőket: „Az igazság, melyért fegyvert fogott ez a szerencsétlen, százszor meggyalázott nép — győzedelmeskedett. Drága árat fizettünk érte, mert drága volt nekünk harcunk célja, a szabadság és igazság. Dicsőség és hála a győzőknek, élőknek és holtaknak, akik vérükkel mosták tisztára nemzetünk becsületét. Egy nép tisztázta magát a történelem színe előtt, hogy a múltban elkövetett rettenetes bűnök értelmi szerzőivel és gyakorlati kivitelezőivel semmiféle sorsközösséget nem vállal, fegyvert ragadva elűzte őket és megtagadja tőlük a magyar nevet, melyre méltatlannak bizonyultak.“ Valóban, az igazság győzedelmeskedett, ha ideiglenesen vissza is tért a zsarnokság. A magyar nép dicsőséges forradalmával visszanyerte becsületét az egész világ s önmaga előtt is. Nem egy cikkben, de kötetekre menő gyűjteményben sem lehetne elsorolni, mit gondolt a világ a magyarságról az elmúlt két hónap alatt. Némi ízelítőt angolnyelvű függelékünkben igyekszünk adni arról, hogy még Amerikában is, melynek kormánya szabad kezet engedett a Szovjetuniónak Magyarországon és saját közvéleményét fékezni igyekezett, milyen elemi erejű lelkesedést és — az előbbi folyományaként — lelkiismeretfurdalást okozott a közönség és sajtó nagyrészében a magyar felkelés. A legcsodálatosabb Európa szolidaritása volt. Az osztrákok szeretete és segitőkészsége örökre barátokká tette a két nemzelet. Franciaországban valóságos kis forradalomban nyilatkozott meg a franciák rokonszenve Magyarország iránt. A nagy felvonulás után, melyben hat volt miniszterelnök (Pleven, Reynaud, Bidault,. Laniel, Pinay, Schumann), öt aktiv miniszter s löbbszáz képviselő vett részt, a tömeg lobogó piros-fehér-zöld zászlók alatt megrohanta a kommunista párt székházát s felgyújtotta. Berlinben csak a nyugatnémet rendőrség legerélyesebb beavatkozása tudta megakadályozni, hogy egy százezres tömeg Kelet-Berlinbe ne nyomuljon s indítson meg beláthatatlan következményű fejleményeket. Dániában a parlament egyhangúan foglalt állási a szabad Magyarország mellett — kivéve az egyetlen kommunista képviselőt, akinek a beszéde alatt az összes képviselő kivonult. A nyomdászok megtagadták a beszéd kinyomtatását s mikor kiderült, hogy erre törvény van, visszautasították e munkáért a fizetést, ezzel dokumentálva, hogy csak a törvény parancsának engedtek. Az angol sajtó „történelmi csodá“-nak minősítette a magvar felkelést és a MANCHESTER GUARDIAN (56, XII. 13.) azt irta, a magyar nép megtörhetetlen ellenállásának láttán, hogy ez a nemzet tízmillió kis Churchill-ből áll. Majdnem mindegyik európai állam hivatalosan, parlamentje és kormánya útján is, szolidartást vállalt a magyar néppel s tiltakozott a szovjet agresszió ellen. A kis államok, elsősorban Svájc, járt elől jó példával. Talán legnagyobb jelentőségű az ázsiai népek semleges, sőt helyenként Moszkvával rokonszenvező érzelmeinek a megváltozása a magyar nép áldozata nyomán. Főleg Nehru Indiájának szovjelellenes állásfoglalása döntő. A legmeghatóbb hir Indokinából jött: a Délvielnam-ban élő északvietnami menekültek, akik szinte mindenüket a kommunistáknak kellett, hogy visszahagyják, 57,000 dollárt gyűjtöttek össze a magyaroknak! Talán a forradalom világvisszhangjánál is fontosabb, hogy nemzetünk visszanyerte önbizalmát. Tudja, hogy most már nem neki kell szégyelnie magát a zsarnokság megtűréséért, hisz erején felül tett meg minden lehetőt szabadsága visszaszerzése érdekében. Ez az erkölcsi erő, melyet immár csak a fizikai nemzetirtás törhet meg, dönti el a jövőt: az ellenállás az egész világ szeme előtt tovább folytatódik s a rólunk alko-
