Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1956-09-01 / 3-4. szám
10 Hírünk a Világban MUNKÁCSY FESTMÉNYEI AMERIKÁBAN Irta: MOLNÁR ENDRE II. A Sedelmeyerrel kötött szerződés helyreállította Munkácsy biztonságérzetét. Kedvvel és szeretettel fogott ismét munkájához. Mintha belső érzéseit akarta volna kifejezni, elegáns szalon-interieur-öket, vig családi jeleneteket festett. Ilyennemü legismertebb alkotásai: „A baba látogatói“ (1879); ,.Kél család“ (1880); „Készülődés a papa névnapjára (1881). Ezeket részben Párisban, részben colpachi kastélyában festette. Egy este, 1879-ben, Munkácsy és Sedelmeyer arról beszéltek, hogy a következő mű tárgya a világtörténelem egyik nagy drámai jelenete legyen, pld. az Orléansi szűz a máglyán, vagy I. Károly angol király kivégzése. Ekkor Sedelmeyernek hirtelen eszébe ötlött, hogy minden idők legnagyobb mártírját, Krisztust, kellene megfesteni. Munkácsy meglepődött: „Szentképet fessek? Ezerszer megfestett témáról?“ A tanácskozást abbahagyták és elbúcsúztak egymástól. Mily nagy volt Sedelmeyer meglepetése, amikor nyolc nap múlva elment Munkácsy műtermébe és ott egy másfél méter széles befestett vásznai pillantott meg; a közepén Krisztus hófehér köntösben, jobbra egy magas széken Pilátus és körülöttük egy sereg mellékalak. „Lassan megbarátkoztam a gondolattal, tárgynak Krisztust választottam, amint Pilátus elé vezetik; — mondta Munkácsy, - az egész kompozició a fejemben van“. Azonnal a kivitelezéshez fogott. Miután még néhány nagy vázlatot készített az egyes részletekről, minden egyes alakhoz megfelelő modelt keresett. Szokása szerint gyakorlás céljából minden egyes alakról egy-két életnagyságú tanulmányt festett. Amidőn az egyes részletek és az egész jelenet tragikus drámaiasságában elevenné érett lelkében, hozzáfogott a nagy mű megfestéséhez. Természetesen Krisztusnak az alakja okozta részére a legtöbb fejtörést. Erről több előtanulmányt festett, sőt amikor a kép már készen volt, még egyszer megváltoztatta a Krisztusfejet. Munkácsy szerette volna a képet az 1881-es Szalon részére elkészíteni, azonban a beküldési határidőt lekéste. Erre Sedelmeyer saját kertjében egy termet épiltetetl s a képet olt állította ki. A hatás megkapó volt. Oly tökéletes volt a festmény, hogy az alakok úgyszólván kiléptek abból. Soha kép nem keltett ily szenzációt Párisban. A napilapok hasábokat Írtak a festményről s az hónapokig szóbeszéd tárgya volt. A „Krisztus Pilátus előtt“ több évi európai körutazása során ugyanazt az óriási feltűnést keltette, mint Párisban. Mind Európában, mind Amerikában elterjedt Munkácsy dicsősége. 1886 őszén Sedelmeyer a képet Amerikába vitte. Először New Yorkban állította azt ki. Művészek, műbarátok, újságírók és a társadalmi élet szine-java zarándokolt a képhez, hogy a „festészet legnagyobb remekét“ lássa. Katolikus és protestáns papok felszólították híveiket a festmény megtekintésére, — több pap prédikált is a „Krisztus“ előtt. Rövidesen komoly ajánlatok érkeztek neves műgyűjtőktől. Russel Alger, Detroilból, százezer dollárt ajánlott fel. Végül egy másik műgyűjtő, John Wanamaker 120,000 dollárért vette meg a képet 1887 áprilisában. Sem előbb s mi több a mai napig sem ért el élő mester képe ily magas árat. Munkácsy maga is rövid időre New Yorkba látogatott. A társaság és a klubok melegen ünnepelték. Néhány portrét is festett ott: többek között Mrs. Pulitzerről és Mr. Marquand muzeumigazgatóról. Munkácsy dicsőséges amerikai útjáról visszatérve néhány szaloninterieurt festett, majd hozzáfogott második hatalmas müvéhez, a „Kálváriához“. A kép 1884 márciusában készült el és minden tekintetben méltó volt az előző nagy műhöz. Sedelmeyer az egymást kiegészítő két hatalmas alkotást egyidejűleg állította ki. Ez a festmény is bejárta Európa összes nagyobb városát. 1887 októberében Sedelmeyer New York
