Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1956-09-01 / 3-4. szám
Hírünk a Világban 9 KALLAY MIKLÓS DÉLAM ERI KÁBAN Kállay Miklós volt miniszterelnök, a Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságának tagja, délamerikai körútja során július 15-én Rio de Janeiro-ba érkezett, ahol Kállay Kristóf, a Magyar Nemzeti Bizottmány braziliai képviselője kalauzolta. Kállay tárgyalt a Brazil Nemzeti Bank elnökével, a brazil kormány tagjaival, Bio de Janeiro és Sao Paulo bíboros érsekeivel, sajtókonferenciáin pedig felhívta a brazil közvélemény figyelmét a magyar kérdésre s a kommunista veszély súlyosságára. A katonai Akadémián tartott beszédében a nándorfehérvári diadal évfordulójáról is megemlékezett, majd arról beszélt, milyen könyörtelenül zsákmányolja ki a Szovjetunió a csallósországokat. Argentínában Aramburu elnök augusztus 22-én audiencián fogadta Kállay Miklóst. A megeszélés csaknem félóráig tartott. Előtte Podestá Costa argenlin külügyminiszterrel beszélgetett hosszasan a volt magyar kormányfő. Az argenlin sajtó is részletesen ismertette Kállay útját és nyilatkozatait. Buenos Aires-i sajtókonferenciáján ezeket mondotta: „A vasfüggöny mögött mindent lerombollak, ami a népek szabadságát jelentette. Olt azt hangoztatják, hogy a Nyugat imperialista. Mi ez az imperializmus a Szovjetunió imperializmusához képest? A második világháború után több mint 750 millió ember találta meg a szabadságot, Nyugattal folytatott együttműködésben és ugyanakkor a Szovjetunió 950 millió embert fosztott meg a szabadságtól. Megállapíthatjuk, hogy az 1100 millió emberből, akik 1939-ben szabadon éltek, ma csak 650 millió él szabadon, annak ellenére, hogy régi gyarmatok felszabadultak.“ (Délamerikai Magyarság, 1956, VIII. 10.) Augusztus 29-én Ibanez chilei elnök fogadta Kállay Miklóst, akivel hosszasan elbeszélgetett. Kállay délamerikai útja során mindenütt kapcsolatot keresett a magyar emigrációval, számos összejövetelen és banketten vett részt, ezenkívül a társemigrációkkal is érintkezésbe lépett, főleg a lengyelek ünnepelték a háború alatti magatartásáért. NYUGATNÉMETOBSZAG Peyer Károly résztvett a német Szociáldemokrata Párt július 15-én kezdődő müncheni kongresszusán. Nyirő József posthumus műve, „A Próféta“ c. dráma, a Németországban működő Amerikai Magyar Könyvkiadó „Szabad Magyar Színpad“ c. kötetében nemrég jelent meg. SVÁJC Nagy Ferenc nyilatkozatát Svájcban, Rákosi bukásáról, az UN és az AP nyomán az egész világsajtó hozta. Molnár Ferenc „Hattyú“ c. filmjéről Írja a WELTWOCHE (56, V. 11.): „A film jóval több, mint az MGM egy korszerű parádés darabja: a királyi fény és csillogás mögött felismerhetjük a költő Molnár jóságát, humorát és okosságát, azét a Molnárét, aki olyan jól ismerte az emberi szivet.“ SZOVJETUNIÓ Vörösmarty-kötet Évek óta dolgoznak a szovjet fordítók egy 640 oldalas Vörösmartykiadványon. A Szovjetunióban élő Hidas Antal iró tanácsait, akárcsak többi magyar irodalmi mü orosz kiadásánál, a Vörösmarty-kötetnél is felhasználták. A legnagyobb részét L. Martinov fordította. Martinov ezt mondta a fordítás problémáiról: „Gondjaim főkép Vörösmarty nyelvéből fakadtak. Aradó, színes, gazdag nyelv! Bonyolult, néha szenvedéssel járó munka volt megküzdeni vele. Mennyi keresés, kutatás előzött meg egy-egy műfordítást! Semmiesetre sem arra törekedtem, hogy Vörösmartyt korának orosz nyelvén tolmácsoljam. Helytelen lett volna az archaizálás. Az akkori orosz kor szellemének felelt meg; Vörösmarty világát megmutatni a mai szovjet olvasónak — mai nyelven kell.“ Egy másik fordító, D. Szamojlov, főleg politikai verseket fordított. „Ezek voltak a legnehezebbek. Alaposan meg kellett ismerkednem a korral, az akkori eseményekkel, átéljem a versek értelmét, világosan lássam a bennük rejlő célzásokat . . . Veres Pétertől és Darvas Józseftől is kértünk útbaigazításokat, amikor ittjártak. Volt olyan vers, amelyen hónapokig gondolkoztam, dolgoztam.“ (MŰVELT NÉP, 56, III. 11.)
