Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1956-09-01 / 3-4. szám

2

Hírünk a Világban

séget nép és kormányzat közt s a magyarokat általában a kommunsila cimszó alá sorolta. A budapesti kormány pedig nem is törődött Nyugat véleményével, rossz ipari termékeken és néhány közepes filmen kívül legfeljebb a helyi kommunista sajtóban megjelenletendő napi kulturális anyagot küldött a szabad világba.

Energiáit ezekben az években (1949—1953) arra koncentrálta, hogy a szovjet világban folyó nagy szocialista kulturális versenyben vegyen részt, — nem a rezsim, hanem a magyar kultúra jelentőségének megfelelő súllyal. A kommunista és társutas írók művei mellett magyar klasszikusok hosszú sora jelent meg a keleteuropai és szovjet népek, sőt a kínaiak nyelvén is. A politikától független magyar népművészet és zene hasonlóképpen széles kő ben terjedt. Bámilyen hátsó gondolattal propagálták is irodalmunkat, zenénket, a kommunsila államok nem-kommunista népei tízmilliós tömegekben ismerkedtek meg a magyar kultúra termékeivel.

Keleti viszonylatban bizonyos mértékig igaza volt Veres Péternek, aki 1951-es költségvetési beszédében azt mondta, hogy „első eset, hogy a magyar művek előtt kapuk nyílnak Kelet felé s még a Távol- Kelet felé is; és első eset, hogy a szomszéd népekkel, amelyekkel pedig évszázados történelmi kapcsolataink voltak, szellemi és kultúr javak megismerése és cseréje komolyan megindult ... Nem kozmopolita színdarabokkal és pusztai kuriozitásokkal, hanem valóságos, igazi népi és művészi értékeinkkel léphettünk a világ elé zenében és irodalomban, de minden más művészetben is. A magyar irodalom tulajdonképpen most válik az európai és a világirodalom szerves részévé.“

Ha a Veres által említett „igazi“ értékek közt akár ötven százalékban is szerepelhetnek propagandaművek, mégis tény, hogy Petőfi, Vörösmarty, Jókai, Mikszáth, Móricz, stb. művei több tucatnyi keleteurópai, ill. keleti nép közkincsévé válnak.

Az 1953 júliusi események, az „új szakasz“ életbelépése, nagy változást hoztak ebben a politikában. Egyrészt a nyugati közvélemény a parasztság s az egész

magyar nép eredményes ellenállása látLára, akárcsak a háború utáni évek kommunistaellenes ellenállása idején, más szemmel kezdett nézni a magyarságra; másrészt azonban a rezsim új politikája fontos következményekkel járt a Nyugat felé irányuló propaganda terén is. Az elején a rezsim hitele megingott, rövidesen azonban Moszkva koegzisztenciális politikája a Nyugatot álomba ringatta s az a kommunista rendszerben keletkezett rés céltudatos és erélyes tágítása helyett a rabnépek „önfelszabaditásában“ kezdett bízni. És megkezdődhetett kommunista oldalról a kullúrális és kereskedelmi beszivárgás a szabad világba.

Néhány adat megvilágítja ennek a beszivárgásnak — csak magyar vonalon! — a mértékét. 1955 végéig a TERIMPEX Külkereskedelmi Vállalat 30 európai, 34 amerikai, 30 afrikai, 15 távolkeleti és 11 közelkeleti országgal épített ki kereskedelmi kapcsolatot. A múlt év folyamán 35 ország különböző filmváilalalai kb. 60 magyar filmet vásároltak meg. Ugyancsak az elmúlt évben 342 magyar tudós utazott nemzetközi kongresszusokra, a Kelet országain kívül Svédországba, Finnországba, Angliába, Franciaországba, Olaszországba, Svájcba s számos további nyugati országba. Az Országos Széchenyi Könyvtár 40 ország 230 intézményével vett fel kapcsolatot. Angol-magyar, francia-magyar, stb. baráti társaságok alakultak s alakulnak a nyugalcurópai országokban (még Izlandban is!) azzal a céllal, hogy a magyar kultúra nyugati képviseletéül szolgáljanak. Ez lelt az egyik feladatuk a szovjetbarát társaságoknak is. S lassan megkezdődött az illető ország nyelvére lefordított magyar irodalmi művek kiadása és terjesztése is. A kulturális propaganda tehát megkezdte a magyar irodalom interpretálását is a szabad világ felé.

Hogy ezt a propagandát milyen céltudatossággal végzik, arra érdemes egy idevágó kis hirt megemlíteni:

„A Magyar-Szovjet Társaság egyik fontos feladata a magyar kultúra, a magyar művészet alkotásainak külföldön történő bemutatása és népszerűsítése a más országokban működő, Szovjetuniót népsze-