Hirünk a Világban, 1956 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1956-09-01 / 3-4. szám
1956 szeptember—október VI. évfolyam 3—4 szám. • • HÍRÜNK A VILÁGBAN Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési díj: Északamerikában P. O. Box 1005 Hungarian Bimonthly — Revista Hungária egész évre § 4.00, félévre $ 2.00 WASHINGTON 13., D. C. Revue Bimensuelle Hongroise Más országban havi két coupon IRODALMUNK KÜLFÖDÖN ÉS A KOMMUNISTÁK Irta: CSICSERY-RÖNAY ISTVÁN A magyarországi Állami Népi Együttes, tavalyi sikeres párizsi, belgiumi és hollandiai szereplése után idénnyáron negyvenkét estén át vendégszerepeit Londonban. A kommunista vezetés alatt álló Párisi Magyar Intézet egyik Barlók-estjén Serge Moreux, a neves Bartók-biográfus volt az előadó, egy másik estjén megjeleni többek közt Jacques Ibert, a hires francia zeneszerő és a párizsi opera új igazgatója. A brüsszeli könyvtároskongresszuson nagy sikere volt a magyarországi könyvtárosképzési rendszernek. A pesti Corvina kiadó képzőművészeti album-remekekkel árasztja el a nyugati könyvtárakat s könyvpiacot. A UNESCO képviselője Budapesten tárgyalt magyar költők nemzetközi megismertetésének előmozdilásán. A budapesti rezsim Móricz Zsigmond, Petőfi Sándor, József Attila, Illyés Gyula és más nagy költők s irók műveit kommunista jellegű kiadókkal adatja ki Bómában, Stockholmban, Párizsban, Kairóban s a világ szinte minden táján. Az illető idegennyelvű kiadások elé irt előszavak, bevezetések pedig kommunistáknak vagy a kommunizmus előfutárainak tüntetik fel irodalmi nagyjainkat. A Hírünk a Világban az elmúlt évek során ennek a nagyfontosságú folyamatnak legalább a legjellemzőbb eseményeit igyekezett olvasói elé tárni. Meggyőződésünk, hogy ez az új kommunista stratégia a nyugati koegzisztenciás közvélemény akusztikájában messzemenő következményekkel fog járni. A zeneművészet terén talán kisebb a probléma, mivel Liszt és Bartók neve és szerepe immár elég hűen belegyökerezett a nyugati közönség tudatába. A magyar irodalom azonban különböző okok miatt mindig kívül esett a Nyugat érdeklődési kören. Bármennyire örvendetes is, hogy az említett folyamat végén a Nyugat meg fogja ismerni a magyar irodalom remekeit, becsülni kezdi majd Liszt s Bartók zenéje után Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, Móricz, Mikszáth, Tamási műveit is, a magyar emigrációnak és a külföldi magyarságnak fel kell készülnie arra is, hogy a nyugati közvélemény a magyar irodalmat óhatatlanul össze fogja kapcsolni tudatalattijában a magyarorszagi kommunista rezsimmel, sőt a moszkovila világközponttal. Az ilyesmi persze nem történik márólholnapra, a folyamat hosszú, talán évtizedekre is kinyúlik, de a kommunista tervszerűség ismeretében könnyen elképzelhető, hogy eredménnyel végződik. Érdemes közelebbről megvizsgálni, mit tett a budapesti rezsim ezen a téren az elmúlt hal-liét évben. A kommunista kormány ez alatt az idő alatt igen nagy mértékben rontotta hírünket a szabad világban. A szimplifikáló nyugati közvélemény nem nagyon telt különb
