Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-11-01 / 11-12. szám

Hírünk a Világban

5

Liszt Ferenc. A legteljesebb, minden gátlástól mentes önzetlenséggel szentelte magát az általa elismert nagy zeneszerző kortársai népszerűsitésének, miközben önmaga „propagálása” tökéletesen idegen volt tőle. Ezekben is azokra a régi mesterekre emlékeztetett, akiknek az alkotás volt a fontos és akik olykor még attól sem riadtak vissza, hogy saját alkotásaikat mások neve alá rejtsék.

A személyiség és a világnézet között a határ elmosódik akkor, ha olyan emberről van szó, aki éli» egész sorsával, egyéniségével vállalja a maga világnézetét, ahogyan az Bartókra jellemző volt.

Ennek a világszemléletnek legszembeszökőbb jellemvonása mély nemzeti tudata, amelyet nem is lehet a hazafiasság szóval jellemezni, mert nem valami elvont eszményképnek, a nagybetűvel Írandó Hazának a szeretete, hanem olyan ösztönös, elemi és minden lélegzetvételében megnyilvánuló jelenség, mint a fa tapadása a talajhoz. Gmundenből 1903 szeptember 8‘án édesanyjának írja: „Én részemről egész életemben, minden téren, mindenkor és minden módon egv célt fogok szolgálni : a magyar nemzet és a magyar haza javát !”

Bartók Béla erős nemzeti öntudatán keresztül fedezte fel a népek benső azonosságát» különösképpen a parasztság életének a nemzeti ellentétek és különbségek fölött álló nagy törvényszerűségeit és lett egyik nagy szellemi útegyengetőjévé a keleteurópai népek kölcsönös megértésének. Miközben a keleteurópai népek hivatalos világa igyekezett fenntartani egy állandósult hadi állapotot, ő a szellem birodalmába építette ezeknek az annyira rokon életformájú népeknek a közeledését és barátságát. „Nagyon kérem, fogadja barátsággal ezt a három magyar könyvet — irja 1917 augusztusában Busitia János román tanárnak -— amit az eljövendő magyar-román barátság jelképe gyanánt küldök önnek.” A levélben beszámol azután román-nyelvi tanulmányainak újrakezdéséről és legújabb román szépirodalmi olvasmányairól.

Ámde az ellen is tiltakozott, hogy a nemzetiségi gyűlölet fölé emelkedését, a kölcsönös megértésnek szentelt szakadatlan munkáját a

Rációk íJ^éía

saját népével való azonosulás ellen fordítsák. Azt a körülményt, hogy egyformán gyűjtötte a dunavölgyi nemzetiségek népzenéjét, és hogy a saját zenei alkotásaiban is éppen úgy felhasználta a román vagy a szlovák népzenei kincset, mint a magyart, egyes román és szlovák körök arra igyekeztek felhasználni, hogy román vagy szlovák zeneszerzőnek minősitsék.

».Magyar zeneszerzőnek tartom magamat ; — irja Octavian Beu bukaresti muzikológusnak 1931-ben — azoknak az eredeti műveimnek az alapján, amelyekben román népzenén alapuló, vagy attól ihletett saját dallamaimat használom fel, éppoly kevéssé tekinthetnek engem román zeneszerzőnek, mint ahogy Brahms, Schubert, Debussy nem nevezhetők magyar, illetve spanyol zeneszerzőknek a ma-