Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8-10. szám
8 Hírünk a Világban N y U G A J I AMERIKAI EG YES tj LT ÁLLAMOK Auer Pál a Rabnemzetek Közgyűlésén. New Yorkban, szeptember 29-én a strassburgi ülés óta megváltozott nemzetközi légkörről beszélt. „A jelenlegi orosz vezetők — mondotta Auer többek közt — majdnem el tudták hitetni a világgal, hogy eddigi törekvéseiket feladták... Azonban auok, akik idegen országok politikai, gazdasági és szociális rendszerét forradalom útján akarják megváltoztatni, nem beszélhetnek koexisztenciáról s a békeapostol Szerepe nem illik hozzájuk... Ki hiszi el, hegy a Szovjetunió kész lenne akár egy nemzetközi döntőbirósá.g, akár a Hágai Bíróság elé terjeszteni azt a kérdést, hogy vájjon köteles-e szabad választásokat engedélyezni a mi országainkban a Jaltai Szerződésnek megfelelően ? Békés prédikálni a feszültségek okainak megszüntetése nélkül és alkalmas nemzetközi intézmények megteremtése nélkül csupán egy ravaá: kísérlet egy erő által létrehozott helyzet fenntartására. A mosoly politikája mindazonáltal győzött Gunfben és mi vagyunk ennek a a politikának az első áldozatai. Ügyünket gyorsan elintézték. Eisenhow'er elnök ajánlotta, hegy tárgyalás alá kerüljön, azonban a két másik nyugati hatalom képviselői egyáltalán nem támogatták őt ebb n. És midőn az oroszok kijelentették, hogy a mi problémáink megtárgyalása beavatkozást jelentene belső ügyeinkbe, senki sem akadt, aki helyesbítette volna ezt a kijelentést s imgmondtu volna, hogy a szabad választ lsek és független kormányok követelése nemzetközi szerződéseken alapszik. Ennek a negativ magatartásnak az a következményé, hegy az oroszok azt hiszik, hogy a mi problémáink rendezését nem tartják fontosnak a nyugati hatalmak és hogy az elnök csak azért említette meg egyáltalában, hogy megvigasztaljon bennünket. Őszintén el kell ismernünk, hogy ez a nyugati politika végzetes következményekkel járt. A vasfüggöny mögött az emberek azt hiszik, hogy a Nyugat végleg cserbenhagyta őket. Emigráns körök is teljesen elkedvetlenedtek. Bér a Hanke-eset egydülállő, sokan mások is azt kérdezik magunktól, vájjon van-e még értelme a küzdemünknek? A mi feladatunk, hogy erre választ adjunk nekik. A szovjet és a nyugati politika megint változhat s egyszer belső változások is bekövetkezhetnek. Mi defenzív helyzetben vagyunk s éllandóan a pillanatnyi helyzethez kell, hogy alkalmazkodjunk... Egyedül maradtunk, vagy vannak, akiknek a segitségére számíthatunk ? Bizonyos, hogy nem vagyunk egyedül, azonban most kedvezőbb közvéleményt kell próbálnunk kialakítani s nem csupán a kormányokra számítani. Az Egyesült Államok lakossága egykor gyarmati nép volt, amelynek leszármazottai éppen ezért nagyon értékelni tudják, mit jelent a szabadság és függetlens-g. Lehetetlen, hogy Washington György nemzete ne érezzen együtt Szovjetoroszország európai gyarmatainak lakosságával, s hogy belenyugodjék 100 millió európai tragédiájába. Antikolonialista hajlamainknak természetes következménye kellene, hogy legyen, hogy kiálljanak amellett: kormányuk legalább ne kövessen egy olyan politikát, amely a felszabadulásunkat megnehezitené. Ha 22 amerikai fogoly sorsa Kínádban az Egyesült Államokat meggátolta abban, hogy a kinai problémát rendezzék, 100 millió európai rab sorsa nem hagyhatja őket közömbösen . . . Kiket közelíthetünk meg még? Demokratikus elemek s mindazok, akiknek tevékenységét emberi érzések vezetik Franciaországban, Angliában és más európai országokban, valószínül eg támogatni fognak bennünket. Nyugat-Németország nem adhatja fel a harcot az egységes Németországért és a követelést szabad választások megtartásá-ra az ország keleti részében. Bizonyosak lehetünk, hogy a német kormány és a német nép támogatni fogja ügyünket, ha propaganda tevékenységünk nem fog megállni a Rajnánál. Az arab államok Ázsiában s Afrikában a Bandungi Konferencia óta az önrendelkezési jog gondolatát képviselik. Ezek valószínűleg elismerik, hogy az a jog, amelyet Ázsia s Afrika arabjainak követelnek, megilleti Kö n- é? Keleteurópa nagykultúr • jú né peit is. . .
