Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8-10. szám
4 Hírünk a Világban Liszt-évfordulót a természetes német, olasz és francia, na meg az orosz vonatkozások adta földrajzi lehetőségeken túl az angolszász terület hatalmas és igen variált zenei kultúrája révén errefelé is kiterjessze, speciálisan kidolgozza és kiaknázza? A Berlioz-évforduló nyomán teljesen elmaradt a Rákóczi-eszmekür kiépítése. Vájjon fognak-e kiadni magyar történelmi műveket, legalább Harsányi Zsolt “Mathias Rex-”ét vagy pl. Deér Józef történelmi összefoglalóját, néhány reprezentatív mütörténeti tanulmányt abból az alkalomból, hogy az “ötszázéves déli harangszó” megünneplésére felhívták az egész világot? Az a mód, ahogyan a Kossuth-jubileum elnémításában a nyugaton élő magyarság nagy belső gyengeségei feltárultak, vagy most a Lech-mezei csata egyoldalú német megünneplése idején a magyar visszhang csupán pár áldozatos magyar kutató magánügyének tekintendő, nem ad sok okot nagyobb reménykedésre. Mi a teendő? Elsősorban az, ami lehetséges Nem tartjuk lehetőnek, hogy a világ bármely pontján egyetemes és közös érvényű programot dolgozhatnának ki bárkik is a magyar irodalom általános megismertetésére. Ez a sokrétű elméleti tájékozottságon kívül a gyakorlati feladatok helyenként, kultúránként változó sokféleségének a megoldását követeli meg mindenkitől, ami ma már természetesen éppen olyan lehetetlen, mint bármely más polihisztorkodás a szaktudomány módszereivel, képviselőivel szemben. De nincs is rá szükség, sőt lehetőség sem, mert a legfontosabb szempont a különböző magyar csoportok, egyének tényleges helyzete, a magyar származásúak és Magyar könyvek, hanglemezek, csomag- és pénzköldés. K E L E N Y - cég. 3650 St. Laurent Blvd. MONTREAL magyarultudók, olvasók és írók valóságos élete, amely sok esetben még az eszmecsere fokáig sem teszi lehetővé egymástól távol élő emberek összekapcsolódását. Mi tehát itt elsősorban az angolszász terület és a magyar irodalom kapcsolatának lehetőségeit vissgáljuk. Ha va’aki — néhány más mellett — Szentkirályi József “Magyar költemények angol fordításban” (Budapest, 1943) cimü tanulmányát olvassa, látni fogja, hogy igazi művészi munkát, nagyobb anyagra, gondos válogatással csak Watson Kirgoonnell kanadai egyetemi tanár végzett. E téren legfontosabb munkája “The Magyar Muse, An Anthology of Hungarian Poetry 1400—1932” (Kanadai Magyar Újság, 1933), majd pedig Arany “Buda Halála” fordítása (“The Death of King Buda”, Benjamin Franklin Bibliophile Society, Cleveland, 1936.) Kirkoonell állandóan dolgozott azóta is az anyag bővítésén, úgyhogy 1939-re már kiadásra készen állott a “Magyar Múzsa” új, kétkötetes változata, lényegesen kibővítve, kiépítve az első válogatás anyagát. Miért ne adnánk ki ezt a müvet elsőnek, mikor készen van, kifogástalan, értékes, teljes és így minden tekintetben reprezentatív munka? A másik gond egy jó összefoglaló irodalmi áttekintés a magyar irodalmi ízlés, alkotás nagy szakaszairól, képviselőiről, műveiről. Erre is van lehetőség, mégpedig egy olyan magyar szakember révén, aki az amerikai irodalmi igény, ízlés s mrtékékek ismeretében világirodalmi látószögből is meg tudja adni irodalmunk és irodalmi müveink helyét az egyetemes fejlődésben, tehát az amerikai értékelés lehetőségei felől is. Reményi József volna a legalkalmasabb egy ilyen, az amerikai olvasó tájékoztatására rendelt mű megírására. Két ilyen útmutató egyelőre elvégezné az általános feladatokat. A speciális feladatokra viszont új fordító-garnitúrát kell munkába szólítani. A lehetőség egy ilyen garnitúra kialakítására adva van, ha van megbízó és kiadó. További neveket ne említsünk, a jövő fogja megmutatni, hogy akikre ma gondolunk, pár évtized múlva is biztosítani tudják-e az emlékezetet és értékelést maguknak.
