Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-08-01 / 8-10. szám
V. évfolyam 8—10 szám. 1955 augusztus — október HÍRÜNK A VILÁGBAN Szerkesztőség és kiadóhivatal: MAGYAR KULTURÁLIS FIGYELŐ Előfizetési dij: Északamerikában P. O. Box 1005 Hungax-ian Bimonthly •— Revista Húngara egész évre 4., félévre 2. dollár. WASHINGTON 13., D. C. Revue Bimensuelle Hongroise Más országban havi két coup. AKARUNK VAGY CSAK VÉLEKEDÜNK? Irta: Iinkó Elemér Örömmel látom azt a szép eszmecserét, a mely a magyar irodalom egyetemes irodalmi értékelésével, világirodalmi helyzetével, rangjával és a magyar irodalmi müvek más nyelveken való tolmácsolásával kapcsolatban a Hírünk a Világban hasábjain folyik. És örömmel is szólok hozzá ehhez az eszmecseréhez, mert benne egy egészségesebb fejlődés lehetőségeit látom. Természetesen az, amit idáig és akár ezután is a magyar irodalom “tényleges” helyzetével kapcsolatban el lehet mondani, nem fog túl sok örömmel járni a számunkra, Amint hogy az' eszmecsere során eddig sem járt. S minél többször állapítjuk meg, hogy melyek és milyenek azok az aránytalanságok, kedvezőtlen beállítások. hátrányos értékelések, amelyekben irodalmunk általában részesül, annál kevesebb lesz az örömünk az ilyen eszmecserében, bármily értékes is önmagában egy ilyen tájékoztatató jelentés filológiai felépítése s bármennyire is enyhíteni tudjuk a rossz eredmény keltette neuralgikus hangulatot azzal, ha más, hasonló létszámú nemzetek statisztikáit vizsgálva több esetben majdnem azonos eredményre jutunk. Ami jó és többlet ebben az eszemcserében, az az eszmecsere ténye. De a jövő számára niég ebből is csak annyi a valóban maradandó érték, amennyivel rajta keresztül kiszélesült és meggyorsult a járható út egy teljesen más, eredményes és termékeny jövő felé. A magyar irodalom mai hátrányos értékelése megváltoztatható Miért nem tuladonitok én túlságosan nagy fontosságot a magyar irodalom mai helyzetével. megítélésével kapcsolatos megállapításoknak, még akkor sem, ha akár egv évszázados stagnáló képsor azonos elemeket és tanulságokat nyújtó legvégső szelvénye, a mával záródó, valóban reálisan megtapasztalható korszak alapján formálódtak is ki? Azért, mert a magyar szellemiség éppen a mi századunkban, egy új, nagy belső reneszánsz korát éli s eredményei még csak ezután fognak leszűrődni, kiforrni, köztudatba átmenni és idegen nyelvekre tolmácsolódni. Csak vegyük példának a hires (vagy hírhedt ) Herder-féle jóslatot a magyar népdal hiányáról és a körülmény következtében már is, t. i. egy évszázaddal ezelőtt. Herder korában. kipusztulásra ítélt magyar ethoszról. Ma, a Bartók- és Kodály-iskola korában ki merné megkockáztatni e kijelentés idézését a benne kimondott végső következtetés érvényesítésének szándékával ? Ugyanez a helyzet a magyar irodalom külföldi értékelésével kapcsolatban is. Azzal a feltétlenül pozitív különbséggel, hogy az a magyar irodalom, amely a magyar szellemiséget soktrétüen és művészi klasszikám különböző műfaji formáiban képviseheti, már megvan. Senkinek sem kell évtizedeket töltenie nyersanyagának feljegyzés vei, rendszerezésével, az “egyetemes kultúra ' kategóriádba való beillesztésével. Csodálatos paradoxon: megszólalásának egyetlen akadálya sokak szemében éppen az a sajátszerü hangszer, amelynek létét köszönheti, — a magyar nyelv.
