Hirünk a Világban, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-05-01 / 5-7. szám
Hírünk a Világba 12 LORD BRYCE BESZÉDE TRIANON ELLEN A Nagyhatalmak fait accompli elé állították Magyarországot. Nem volt más a’ternativa a magyar kormány részére, mint aláírni a békediktátumot. Ez a kényszerűség» megaláztatás, kiszolgáltottság a békeszerződés okozta keserűségen felül olyan letargikus állapotba sodort bennünket, hogy nem vettük és nem is nagyon akartuk észrevenni azokat a hangokat, amelyek innen-onnan érdekeink védelmében szólaltak fel. Ma azonban 35 év távlatából és a jövő szempontjából feltétlenül érdemesnek, sőt szükségesnek tartom az egyik ilyen hangnak — Lord Bryce akkori beszédének — ismertetését. A majdnem teljes beszédet Owen Rutter-nak Horthy Miklós életéről szóló ,,The Regent of Hungary” című könyvéből idézem. (264-266 lapok.)* Amikor a trianoni békeszerződés ratifikálása 1920. évi május hó 5.-én a Parlament (London) elé került, azt Lord Bryce hevesen ellenezte : „Magyarország jogosan [elvárhatott volna tiszteletreméltóbb és megértőbb bánásmódot, -— jelentette ki Lord Bryce beszéde folyamán — „Magyarország egyike Európa legöregebb királyságainak ; régibb nem csak amolyan tiszavirág életű királyságoknál mint a porosz, vagy bajor — nem beszélve Ausztriáról, mint például Portugália, vagy Norvégia. Egyike Európa igazi, régi, nagy' királyságainak. Lalorica plumata-nak a sámán madár-ruhájával való genetikus összefüggést elméletét már Altheim régebbi könyveiből is ismertük. Ez a teória most, az Attilakönyvben rendkívül messzenézö gondolatokkal egészül ki. A sámáni világ theriomorph elképzelései a harci magatartást is magyarázzák: az állatstilus középponti témája, az “állatkiizdelmi jelenet”, a harci modorra is jellemző. Az elragadtatott sámán révületének parafrázisa a harcbarohanó nomád vitéz mámora: a harci böszöltség extatikus foka, amelynek legmegragadóbb jellemzését Altheim “Zaratustra’’ c. tanulmányából ismerjük. (Die Neue Rundschau, 1952, II.) Az Attila-könyvben aztán lezárja a sört a cselező nomád harcmodor és mitikai mustráinak jellemzése kossága kivételesen magas szellemi igényű, sz; badságszeertő nép. Fontos szerepet töltött be világtörténelemben, századokon keresztül küs dött a szabadságért, nem egy esetben a Habs burgok ellen és ahogy azt Lord Newton jelle mezte: Magyarország mindig barátságos érzij lettel viseltetett ezen ország (Nagybritannia iránt. Nem szükséges külön hangsúlyoznom, urain hogy a háború alatt — úgy gondolom, neme barátom, Lord Newton erre célzott —• ner volt ország, ahol a brit hadifoglyokat olyan k fogástalanul kezelték volna mint Magvaroi szagon. Sok esetben megengedték a hadif05. lyoknak a szabadon való mozgást visszatérés ígéret fejében. Egy kedvezmény, amit nem h szem, hogy Imit hadifoglyok va’ahol másul élvezhettek volna. Legyen szabad hangsúlyoznom, hogy é nem látok semmiféle alapot fennforogni ahhc a vádhoz, hogy Magyarországnak vezető sze repe lett volna a háború előidézésében. Ilye vádakat egyesek folyamatosan állitgatnak, c kellő bizonyítékok nélkül. Ellenkezőleg, bizc nyitók van arra, hogy a közvetlenül a hábor kitörése előtt tartott tanácskozásokon grq Tisza ellenezte a Szerbia részére szóló ultim; tűm meghozatalát és tőle telhetőleg — mű Magyarország miniszterelnöke — mindent e ebben a sommás összefoglalásban: “Nicht so sehr d: Bild der angriffslustigen Bestie, sondern tieriscl Flucht und Verfolgung, Schnelligkeit und List sta: den ihnen vor Augen. Dabei veraendern beide Kaei pfer dauernd ihre Gestalt: wenn der Seine als Taul entkommen will, packt ihn der Verfolger als Adle wenn er als Fisch 'entflieht, holt ihn der andere a Hecht ein.” így válik a “magische Flucht“ néven i mert etnológiai konceptus a sokszor megbeszélt “n mád harcmodor” legbelső mito-pszichológiai magy rázójává. így kapcsolódnak össze a sokszerü, soi irányú, sokarcú adatok a lovasnomád világkép ossz függy, szemléletében. így válik Altheim könyve : olvasó szemében a húnok világának adekvát körk pévé, — Attila halálának másfélévezredes fordulói nak pedig méltó emlékjeíévé.
